1931-ben, Steve Kistler készített először aerogélt. Az első ilyen gélek szilikagélek voltak. Azóta már bebizonyosodott, hogy aerogélt számos különböző anyagból lehet készíteni. Már Kirstler a szilíciumon kívül alumíniummal, krómmal és ónnal is kísérletezett.
Az aerogél nagyon alacsony sűrűségű szilárd anyag, amely gélből származik, a folyékony komponenst gáznemű anyaggal cserélve ki. Nagyon alacsony sűrűségű, szilárd anyag, számos különleges fizikai tulajdonsággal bír (például szigetelő).
Más néven fagyott füstnek, szilárd füstnek és kék füstnek is szokták hívni, ám ezek a magyar nyelvben nem igazán terjedtek el. Külsőre tényleg olyan, mintha egy kék füstből vágtak volna ki egy darabot, érintésre azonban inkább a polisztirolhoz hasonlít. Érintésre az aerogél a könnyű, szilárd hab érzetét kelti. Neve ellenére száraz, és fizikai tulajdonságai is elütnek a gélekétől. Nem hagy rajta nyomot egy könnyű nyomás, de maradandó mélyedést képezhet rajta. Nagyon erős nyomásra struktúrája radikálisan reagál, és üvegként törik darabokra. Ennek ellenére strukturálisan nagyon erős, saját súlyának kétezerszeresét is képes megtartani.