Energiapédia szócikk találomra
Csonka János
Csonka János feltaláló, gépészmérnök.
(Forrás: Wikipedia)
1852. január 22.-én született Szegeden. Iskoláit Szegeden végezte. Apja kovácsműhelyében lett szakmunkás, később az Alföldi-Fiumei Vasút szegedi főműhelyében, aztán a MÁV budapesti fűtőházában dolgozott. Külföldi tanulmányútként dolgozott Bécsben, Zürichben, Párizsban és Londonban.
1877-ben – folyamatos továbbképzéseinek köszönhetően – külföldről hazatérve a József Műegyetemen tanműhelyének vezetői állását kapta meg, és itt is dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1925-ig. 1877 és 1880 között bejárt az egyetemi előadásokra, és kiemelkedő teljesítményéért a Mérnöki Kamara gépészmérnökké nyilvánította 1924-ben.
A tanműhely gépein újítások és találmányok kivitelezésére is fordította. 1879-ben elkészített egy gázmotort. Négyütemű, vízhűtéses, szelepes vezérlésű volt, vezetékes világítógázzal működött. Az újítás az volt benne, hogy nem csak kipufogót, hanem szívónyílásokat is szelepek vezérelték. Ezt az első, sikeres alkotását találmányok hosszú sora követte, köztük a legtöbb, még ha csak évtizedek múlva is, általánosan elfogadott szerkezetekké váltak.
Csonkát 1887. február 16.-án a Királyi Magyar Természettudományi Társulat a tagjául választotta.
Csonka sikereinek híre elkezdett terjedni, ezért alakult úgy, hogy Mechwart András, a Ganz-gyár vezérigazgatója felkérte őt a vállalat tulajdonába került külföldi motorok üzemképessé tételére 1887-ben. Ez fontos lépés volt, ezzel indult meg a barátság, illetve munkakapcsolat közte és Bánki Donát között. A rá bízott feladatot sikerült megvalósítani, így azok Ganz-motor néven váltak ismertté (kiegészítő felirat volt rajtuk, hogy Csonka és Bánki szabadalmainak felhasználásával készültek.
A következő években sok szabadalmuk jelent meg közösen, egyik eredményük a gáz-, és petróleumkalapács. Ez akkoriban a kisipar keresett energiaforrása lett.
Következő lépésként egy új motor terveivel foglalkoztak és készítették el. Ezt később szabadalmaztatták is. Viszont ez azért is érdekes, mert ennek kapcsán találták fel a világon elsőként szabadalmaztatott találmányt: a porlasztót. A legnagyobb találmányuk kétség kívül a [karburátor]? volt. Ennél már tűzszabályozás féklevegő bevezetés és pillangószelep volt. A jelenleg üzemeltetett sok százmillió benzinmotoron ma is olyan [karburátor]? van, melynek alapgondolata tőlük származik. A porlasztó a motorokban azóta is az üzemanyag-levegő keveréket állítja elő.
Később saját találmányokat dolgozott ki, amit a hazai automobilizmus területén használtak fel. Alkotásai közé tartoznak gépjárművek, motoros bri és triciklik, postautók, az első magyar gépkocsi, kisautók, autóbuszok és további gépkocsik. Ő tervezte és készítette az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony-, és sínautómotort, személygépkocsit és autóbuszt. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Irodalmi tevékenysége közé sorolhatjuk az első magyar automobil szakszótárt.
Eredményeit méltón megjutalmazták. 1924-es nyugdíjazása előtt, mind a Műegyetem, mind pedig a magyar mérnöktársadalom hálával ismerte el érdemeit. A Mérnöki Kamara feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.
1939. október 27.-én hunyt el Budapesten.