Energiapédia szócikk találomra
Napkollektorok típusai
A nap az élet, a napenergia pedig a jövő energiaforrása: meleget, fényt és energiát kapunk tőle egész évben. A napkollektor egy olyan eszköz, amely közvetlenül vagy közvetve hasznosítja a napenergiát. Az energia napfény formájában áll rendelkezésünkre. A napfény egy elektromágneses sugárzás infravörös (hosszú) és ultraibolya (rövid) hullámhosszon.
A napenergia használhatósága nagyban függ az időjárási viszonyoktól, valamint a napkollektor felületének helyétől és irányától. Két fő típus van: síkkollektoros és vákuumcsöves napkollektor. A síkkollektor nem más, mint egy hőabszorber anyag mögé berakott csőhálózat. Egyszeres üvegfedéssel készül. Felületének a Nap felé kell fordulnia. Ez az egyik legegyszerűbb felépítésű napkollektor. Kiforrott technológián alapszik, megbízható működésű. Az eladott napkollektorok közel 95% tartozik ebbe a kategóriába. Egyszerűségéből sok hátránya és előnye is adódik, beépíthető például tetőablakként, ami esztétikai szempontból előnyös, ugyanakkor meghibásodás esetén a hátrányai is nyilvánvalóvá válnak: rövidebb élettartamúak (kb. 15 év), valamint kisebb hatásfokúak.
A síkkollektorok nyáron magasabb hozamot produkálnak, mint vákuumcsöves társaik. Amikor az energiaigény nyáron nagyobb, például egyes szállodákban vagy hétvégi házakban, inkább ezeket alkalmazzuk. A választásnál tehát mindig vegyük figyelembe a kívánt használati módot.
A vákuumcsöves napkollektor több vákuumcsővel veszi fel a nap hőenergiáját. Az elnyelő lemezt egy olyan üvegcsőbe helyezik, melyből a levegőt már a gyártás során kiszivattyúzzák. Ezekből a csövekből állítják össze ezt követően a kollektormezőt. A vákuumcsöves kollektorok előnye a jó hőszigetelés, mert ezek a csövek sokkal jobban vezetik a hőt, mint például a rézcsövek, amelyekben valamilyen folyékony anyag van. Hátrányuk, hogy a napsugárzás nagyobb részét verik vissza, mint a síkkollektor.
A vákuumcsöves kollektorok hőszigetelése rendkívül jó, téli hozamuk is magas. A hőszigetelő anyag maga a vákuum, amely a korszerű típusoknál kettősfalú üvegcsőben, a két fal között található. Az elv gyakorlatilag azonos a háztartásokban régóta megtalálható termoszokéval. Jól használhatóak fűtésrásegítésre, de akár medencefűtésre is.
Vannak kifejezetten medencék meleg vízellátására kifejlesztett napkollektorok is, ezek abban különböznek a síkkollektoroktól, hogy nincs áteresztő védőburkolatuk, hanem közvetlenül a csőhálózat veszi fel a napenergiát.
A levegős napkollektorokban a napenergiát közvetlenül a levegő veszi fel, ezt a levegőt használják fel például a lakások fűtésére. Egy továbbfejlesztett változat a parabola félcsövekből álló napkollektor, amelyben a félcső fókuszpontjában lévő hőcserélő anyagot szállító cső található, ami sokkal nagyobb hatásfokkal veszi fel a nap energiáját az előbbieknél.
A leghatékonyabb napkollektor típus a parabolatányér napkollektor, ami több parabolatányérból áll. Ezek fókuszálják a nap fényét egy pontba, és itt veszi fel a napenergiát a kollektor. Az összetett napkollektor-rendszer közül kiemelkedő az „energiatorony”, ami sok tükörből áll. Ezek a tükrök követik a nap mozgását, és egy közös pontba fókuszálják a nap sugarait: oda, ahol az energiatorony felvevőpontja helyezkedik el. Az itt felvett hőt szállítja a hőcserélő közeg a kívánt helyre.
Egy másik összetett rendszer a „szolárpiramis”, ami egy piramis alakú épület a felületén síkkollektorokkal. Ezek a síkkollektorok hőcserélő anyagként levegőt használnak, ami egy turbinát hajt meg. Miután felmelegedett a turbina, elektromos áramot generál. Ilyen piramisok jelenleg Ausztráliában találhatóak és India szintén tervezi építésüket.