Energiapédia szócikk találomra
Kőszén
A kőszén egy főleg növények anyagából képződő különlegesen átalakult, szerves eredetű, éghető, üledékes kőzet. Kialakulásánál egy biokémiai folyamat, a tőzegképződés és egy geokémiai, a tőzeg kőszénné alakulása játssza a két főszerepet. Tőzegképződésnél az elpusztult szárazföldi növényi anyagok bomlása elzártan a levegőtől megy végbe. Eközben az úgynevezett mocsárgáz, vagyis metán és szén-dioxid távozik. A széntartalom ennek hatására feldúsul, és szilárd állapotúvá válik. Amennyiben a láp medencéje süllyed, a tőzeg nagy mennyiségben halmozódik fel. A tőzeg vegyületeiből értékes fűtőanyagok keletkeznek, mint a lignit, barnaszén, feketeszén, vagy az antracit. Fontos szerepet játszik az átalakulásban a nyomásnak és a hőmérsékletnek.
Általában több száz méteres mélységben húzódnak a széntelepek, de a felszín változása, pusztulása miatt gyakran a felszín közelébe kerülhetnek, vagy akár a felszínre is. 10-20 méteres mélységig külszíni fejtéssel termelhető a kőszén. Nagyobb mélységben aknákat mélyítenek.
Fontos szerepe van a vegyiparban, fűtőanyagként alkalmazzák a hőerőművek, illetve pl. a vaskohászatban nélkülözhetetlen.
A történelemben Theophrastos Kr. e. 315-ben tesz először említést a kőszén használatáról. Szerinte a kovácsok használják őket, mert meggyulladnak és égnek. Középkori, csaknem minden országban elterjedt általános monda szerint, a szenet hegyi szellemek, hegyi manók mutatták meg az erdőben faszénégetéssel foglalatoskodó szegény kovácsnak. Ez a monda a belgiumi Ličge 1200 körüli régi krónikáiban módosult. Itt ugyanis a szegény kovácsnak angyal adta azt a tanácsot, hogy a szomszédos Publemont nevű hegyen ásson s a szenet ott csakugyan meg is találta. A kovács neve Hullos volt s az általa megtalált égő kőzetet róla nevezték el houille-nak, ami a kőszén francia neve.
A kőszenet a rómaiak és írások szerint a Kínaiak is tüzelésre használták, ugyanis a reggelig parázslott és olcsóbb volt, mint a fa. A szaporodó népesség miatt több erdő is kipusztult és emiatt kezdték el kezdetlegesen a szénbányászatot. Nem ismerték a szenet Egyiptomban, Föníciában, Palesztinában, hiszen itt nincsenek széntelepek.
Ennek dacára azonban nem használták, mert szénbányászás nyomait nem találjuk náluk. A legrégibb biztosabb adatok a kőszén ismeretére a 12. századból maradtak reánk.
A kőszén növényi szerves anyagokat tartalmaz, mint a szén, oxigén, hidrogén, nitrogént, ként és foszfort. Emellett szervetlen ásványi anyagokat, mint agyagot, iszapot is tartalmaz.
A kőszenet kezdetben tüzelésre használták, de az ipari forradalom hatására vált igazán jelentőssé. Porából brikettet sajtolnak, ami ugyancsak tüzelőanyag. Vegyipari felhasználása a 20. századtól jellemző. 1200-1300 °C-on anaerob körülmények között lepárolva kokszot, kamragázt és kátrányt kapunk.
Környezetre a kőszén elégetése rossz hatással van, ugyanis a füstgáz legnagyobb része szén-dioxid, amely okolható a globális felmelegedésért. Valamint a savas eső keletkezésében a nitrogén és a kén oxidjainak van nagy jelentősége, hiszen a légkörben gyorsan hidrolizálódik.