A napelemes rendszerek a kifejezés eredeti jelentésében energiatermelésre használt [napelem]?ek rendszerbe építése, mely lehet
- hálózatra csatolt, hatásfoktól függően a hálózati villamos energia kiegészítésére alkalmazott, vagy akár a hálózatba visszajuttatni is képes,
- szigetüzemű, mely egy vagy több épület, akár települések energiaellátására képes külső hálózatra kapcsolás nélkül.
A köznyelvben előforduló pontatlanságok miatt "napelemes rendszer"-ként szokták említeni a [napkollektor]?ok használatával kiépített fűtési rendszereket, de a két technológia eltér egymástól. Ezt az eltérést próbálják áthidalni az ún. hibrid kollektorokkal, melyek a két technológia összeépítésével mind a nap sugárzási energiáját képesek felfogni a kollektortestre (akár az üvegre) szerelt napelemcellák felszerelésével, mind a hőenergiát képesek felhasználni a kollektor eredeti funkciója szerint. A fejlesztéseknek köszönhetően a hibrid kollektor villamos hatásfoka azonos a normál napelemes rendszerekkel, termikus hatásfoka pedig körülbelül a szelektív bevonat nélküli kollektorokénak megfelelő.
A hálózatra csatolt napelemes rendszerek alapvetően minimális energiatárolási képességgel, vagy akár anélkül kerülnek kiépítésre a solar akkumulátorok viszonylag drága bekerülési költsége miatt. Ezekben a rendszerekben a napelem által termelt egyenáramot egy inverterbe vezetik, ami közvetlenül a háztartás rendszerébe juttatja azonnali felhasználásra. Az esetleges túltermelést a rendszer a hálózat felé továbbítja, ha a termelés kevesebb, mint az energiaigény, a hálózat felől pótolja. Az energiatárolás ezekben a rendszerekben csak az energiaingadozás elkerülését szolgálja.
A szigetüzemű rendszerek a hálózatra kapcsolt rendszerektől az energiatárolás képességével különbözik, nagy teljesítményű akkumulátorok folyamatos töltésével érik el a kívánt állandó energiaszintet.