A bányászatot az ipar alapjaként tartják számon.
A bányászat a föld kérgéből származó hasznosítható ásványi nyersanyagok kutatásával, feltárásával és kitermelésével foglalkozik. Ezen felül ide sorolhatjuk a szállítást, előkészítést is, valamint késztermékek gyártását és kereskedésével foglalkozó tevékenységeket. Hasznosítható anyag lehet szilárd, folyékony, gáznemű vagy geotermikus energia is. A föld alatt található ásványi nyersanyagok mennyiségéről csak becslések álnak rendelkezésre, így nem tudhatjuk, hogy az emberiség kigogy-e belőlük, és ha igen, akkor ez mikor következik be.
A bányászat kialakulása, eredete:
Amióta ember van a Földön, azóta létezik a bányászat is, hiszen már az ősember is használt ásványi nyersanyagokat szerszámkészítésre.
Kr.e. 3500 körül a Sínai-félszigeten már földalatti bányászatokat folytattak. Itt türkiz bányát találtak. Észak- és Dél-Amerika őslakosai nemesfémeket, termésfém formájában, mint termésarany, termésezüst, termésréz gyűjtöttek és készítettek belőle ékszereket. Közép-Amerikában a piramisok hatalmas kőtömbjeit is bányászat során nyerték, úgy, mint az egyiptomiak. Egyiptomban a bányarabszolgák fontos szerepet töltöttek be és a földalatti, úgynevezett bányaméréseket is ismerték már. Hasonlóan a kelta kultúrák kőépítményeinek anyagait is bányászat során biztosították.
A Római Birodalom Cipruson, Észak-Afrikában, Közép –Keleten, Hispániában, Pannóniában a Garam folyó mentén és Erdélyben is arany, ezüst és sóbányákat üzemeltetett.
Bányászat útján szerezték a kerámiák és az agyagművesség alapanyagait is.
Európa legrégebbi bányászati emlékei t 1951-ben tárták fel Lovas község határában, itt a Kárpát-medencében. A vörös festékanyag bányát 80.000 évesre becsülik. Találtak, csontból, szarvasagancsból készített eszközöket, melyeket a bányász munkákhoz alkalmaztak, illetve bányaüregeket tártak fel, melyekben a vörös festék volt fellelhető. Ezek mérete 100-150 m3-t is elérte. Méreteiből arra következtettek, hogy nem csak saját felhasználásra bányásztak és tüzet is alkalmaztak a kőzet lazítására. A Sümeg, Tata-Kálváriadomb és Miskolc-Avashegy területén feltárt obszidián bányák korát 6000 évre becsülik.
Bányászati módszerek:
Többféle módon is kinyerhető egy ásványi anyag a földből. A telepviszonyok határozzák meg, hogy melyik módot alkalmazzák: telep mélysége, vastagsága, geometriája, telep és fedőkőzetek minősége, illetve infrastruktúra és gazdasági tényezők.
Ez alapján megkülönböztetjük a külszíni fejtést, mélyművelést, fúrólyukas kitermelést és víz alatti bányászatot.
A külszíni fejtésnél letakarítják, eltávolítják a fedő kőzeteket az ásványi nyersanyag tetejéről. Ez szinte a kizárólagos módja a tőzeg, lignit, építőkövek, díszkövek, és építőanyagok bányászatának. Emellett a barna és a feketekőszén, valamit a nemesfémes ásványok kitermelésének is. Érctelepek bányászatára is használják, de ezek a lelőhelyek egyre ritkábbak. Több száz méter mély külszíni fejtések is vannak.
Mélyművelés esetében a felső réteget nem, vagy csak részben távolítják, bontják meg. A hasznosítandó anyagot egy tárolón, altárolón, lejtaknán, aknán keresztül közelítik meg és termelik ki. A kiszolgáló építmények, mint az aknatorony, gépházak, műhelyek, raktárak, utak, irodák, fürdők minél kisebb helyre összpontosulnak, hogy a védőpillérek a legkisebbek legyenek. A felszínre hozott ásványi nyersanyagok helyét fellazított meddővel , vagy más anyaggal töltik ki, esetleg úgy hagyják. Szén, érc és nemesfémes ásványok, ritkán víz és különleges díszítőkövek bányászatánál alkalmazzák.
Gyakran, kialakított mélyfúrási lyukakon keresztül történik az anyagok felszínre hozása. Leggyakrabban a szénhidrogén bányászat eszköze ez, de szén-dioxid, nitrogén, kén, kilúgzásos rézérc, bakteriális érc, kősó, és természetesen a geotermikus energia kinyerése, feltárása esetében is alkalmazzák. A fúrólyukak kombinálhatóak külszíni és mélyműveléses technikával. Általában függőlegesen, vagy kissé elhajló szögben, de akár vízszintesen is képezhetnek fúrólyukakat. Elsődleges célok között a kutatás, de vízmentesítésre, gázmentesítésre és vízkizárásra is alkalmazzák.
A víz alatti bányászatot állóvíz, folyó, vagy tengervíz alól kinyerni kívánt nyersanyagok feltárására alkalmazzák. Gyakori a homok és kavicsbányászatban. A tengerekre telepítve állványzatokról egyre gyakoribb a szénhidrogén bányászatban.
A bányák sok veszélyt rejtenek. Megkülönböztetünk sújtólég-, gázkitörés-, por-, szénrobbanás-, vízkitörés-, és radioaktív sugárveszélyes bányákat.
Hasznosítható anyagok szerint, szén-, szénhidrogén-, uránérc-, érc-, homok-, kavics-, építő és díszítőkő-, talajjavító-, víz-, termálvíz-, geotermikus energia-, földgáz és kőolaj bányákat.