Szócikk változásai

Bláthy Ottó Titusz, gépészmérnök, az MTA tagja.

Bláthy Ottó Titusz gépészmérnök, az MTA tagja.

(Forrás: Wikipedia)

Bláthy 1860. augusztus 11.-én született, Tatán. Jómódú kereskedőcsalád gyermeke volt, már az elemi iskolában is kitűnt gyors észjárásával, számolótehetségével.

Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetem gépészmérnöki szakán végezte, mérnöki diplomáját 1882-ben kapta meg. 1881 és 1883 között a MÁV gépgyárában dolgozott, először gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként. 1883-ban lépett a Ganz és Társa villamos osztályának alkalmazásába, mint gépszerkesztő. Ez ideális helyszínt biztosított ötletei megvalósítására, legnagyobb alkotásai, felfedezései itt születtek.

Bláthy érdeklődött a természettudományok különféle ágai iránt. Csillagászati eredményei ugyanolyan sikereket értek el, mint például a sakkjátékosok számára kidolgozott feladatainak gyűjteménye. Műszaki munkássága és feltalálói tevékenysége alapján a legtermékenyebb tudósaink közé tartozik.

Amikor belépett a Ganz-gyárba, akkor az elektrotechnikát kezdte el tanulmányozni Faraday és Maxwell munkái alapján. Felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazásának módját, ennek alapján alakította át 1883-ban az egyenáramú gépek mágneseinek alakját, és ez által a gépek teljesítménye az addigi többszörösére emelkedett.

1884-ben kapta az első szabadalmát, amikor az egyenáramú [dinamó]khoz megszerkesztette az öngerjesztő higanyos feszültségszabályozót, amelyet a később a [generátor]oknál alkalmazott.

A villamossági üzemben 1885-ben [Zipernowsky Károlly]al és Déri Miksával feltalálta a energiaátvitelre is alkalmas zárt vasmagú [transzformátor]t. A szakvilágnak ezt, az 1885. évi budapesti Országos Kiállításon mutatták be. A három tudós közös szabadalma a sarok nélküli [transzformátor]ra vonatkozott, és annak két kivitelét, a "magtranszformátort" és a "köpenytranszformátort" tartalmazta. Ez a találmány volt az alapja az ipar és a háztartás gazdaságos és olcsó világítással való ellátásának. A [transzformátor]okat Bláthy javaslatára zárt vasmaggal készítették, és közös munkájuk a korabeli elektrotechnika egyik legfontosabb állomását jelentette.

A ma használatos fogyasztásmérők is az általa feltalált készülék elvén működnek. Ez is az egyik legjelentősebb munkái közé tartozik, az első indukciós wattóra számlálók, amelyeket 1889-ben a Ganz-gyár hozott forgalomba. Az általa feltalált további, tökéletesített fogyasztásmérők a világ minden tájára elvitték a magyar elektrotechnika jó hírét.

Saját maga fejlesztett vízi és [gőzturbina]kat, amelyek számos európai nagyvárost láttak el energiával a század első évtizedében. Elsőként a világon ő kapcsolt össze sikeresen [hőerőmű]vet vízerőművel. 1895-ben Bláthy megalkotta az első háromfázisú [transzformátor]t, ezzel a magyar erősáramú ipar újabb műszaki és gazdasági fellendülése vette kezdetét.

1891-ben a villamos művek üzemi feltételeinek megfelelő, önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett vízturbinák számára. A [gőzturbina] megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, kétpólusú turbógenerátorokat szerkesztett. Maradandó érdemei közé tartozik a nagyvasúti villamos mozdonyok fázisváltójának tökéletesítése is.
 

Érdemeiért sok méltó elismerésben volt része. A budapesti és a bécsi Műegyetem 1917-ben, majd a Magyar Tudományos Akadémia 1927-ben tiszteletbeli tagjainak sorába választotta. Az olasz király 1907-ben a Corona d'Italia-rendjel tiszti keresztjével, az MTA 1909-ben a Wahrmann-, 1935-ben a Marczibányi-díjjal tüntette ki,  1933-ban pedig a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta neki.
Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek, a Magyar Automobil Klubnak. Választmányi tagja volt az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak, a Stella Csillagászati Egyesületnek és számos más tudományos és társadalmi alakulatnak.

(Forrás: Wikipedia)

Bláthy 1860. augusztus 11.-én született, Tatán. Jómódú kereskedőcsalád gyermeke volt, már az elemi iskolában is kitűnt gyors észjárásával, számolótehetségével.

Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetem gépészmérnöki szakán végezte, mérnöki diplomáját 1882-ben kapta meg. 1881 és 1883 között a MÁV gépgyárában dolgozott, először gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként. 1883-ban lépett a Ganz és Társa villamos osztályának alkalmazásába, mint gépszerkesztő. Ez ideális helyszínt biztosított ötletei megvalósítására, legnagyobb alkotásai, felfedezései itt születtek.

Bláthy érdeklődött a természettudományok különféle ágai iránt. Csillagászati eredményei ugyanolyan sikereket értek el, mint például a sakkjátékosok számára kidolgozott feladatainak gyűjteménye. Műszaki munkássága és feltalálói tevékenysége alapján a legtermékenyebb tudósaink közé tartozik.

Amikor belépett a Ganz-gyárba, akkor az elektrotechnikát kezdte el tanulmányozni Faraday és Maxwell munkái alapján. Felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazásának módját, ennek alapján alakította át 1883-ban az egyenáramú gépek mágneseinek alakját, és ez által a gépek teljesítménye az addigi többszörösére emelkedett.

1884-ben kapta az első szabadalmát, amikor az egyenáramú [dinamó]khoz megszerkesztette az öngerjesztő higanyos feszültségszabályozót, amelyet a később a [generátor]oknál alkalmazott.

A villamossági üzemben 1885-ben [Zipernowsky Károlly]al és Déri Miksával feltalálta a energiaátvitelre is alkalmas zárt vasmagú [transzformátor]t. A szakvilágnak ezt, az 1885. évi budapesti Országos Kiállításon mutatták be. A három tudós közös szabadalma a sarok nélküli [transzformátor]ra vonatkozott, és annak két kivitelét, a "magtranszformátort" és a "köpenytranszformátort" tartalmazta. Ez a találmány volt az alapja az ipar és a háztartás gazdaságos és olcsó világítással való ellátásának. A [transzformátor]okat Bláthy javaslatára zárt vasmaggal készítették, és közös munkájuk a korabeli elektrotechnika egyik legfontosabb állomását jelentette.

A ma használatos fogyasztásmérők is az általa feltalált készülék elvén működnek. Ez is az egyik legjelentősebb munkái közé tartozik, az első indukciós wattóra számlálók, amelyeket 1889-ben a Ganz-gyár hozott forgalomba. Az általa feltalált további, tökéletesített fogyasztásmérők a világ minden tájára elvitték a magyar elektrotechnika jó hírét.

Saját maga fejlesztett vízi és [gőzturbina]kat, amelyek számos európai nagyvárost láttak el energiával a század első évtizedében. Elsőként a világon ő kapcsolt össze sikeresen [hőerőmű]vet vízerőművel. 1895-ben Bláthy megalkotta az első háromfázisú [transzformátor]t, ezzel a magyar erősáramú ipar újabb műszaki és gazdasági fellendülése vette kezdetét.

1891-ben a villamos művek üzemi feltételeinek megfelelő, önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett vízturbinák számára. A [gőzturbina] megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, kétpólusú turbógenerátorokat szerkesztett. Maradandó érdemei közé tartozik a nagyvasúti villamos mozdonyok fázisváltójának tökéletesítése is.

Érdemeiért sok méltó elismerésben volt része. A budapesti és a bécsi Műegyetem 1917-ben, majd a Magyar Tudományos Akadémia 1927-ben tiszteletbeli tagjainak sorába választotta. Az olasz király 1907-ben a Corona d'Italia-rendjel tiszti keresztjével, az MTA 1909-ben a Wahrmann-, 1935-ben a Marczibányi-díjjal tüntette ki, 1933-ban pedig a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta neki.
Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek, a Magyar Automobil Klubnak. Választmányi tagja volt az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak, a Stella Csillagászati Egyesületnek és számos más tudományos és társadalmi alakulatnak.