Csatornahálózat

 

Olyan mesterséges létesítmények hálózata, amelyet a vízépítési gyakorlatban a belvíz, öntözővíz, üzemvíz, szennyvíz, stb. elvezetésére használnak. A lefolyástalan területeken összegyűlik a víz, ami igen veszélyes jelenség, ezért fontos, hogy megfelelően el legyen vezetve onnan. Többnyire a földben helyezkedik el a hálózat, a terepviszonyokhoz alkalmazkodva. Főcsatornára és mellékcsatornákra oszlik a hálózat. Fontos része a vízgazdálkodásnak a csatorna, hiszen egyik funkciója az ivóvízellátás, valamint a szennyvíz szakszerű elvezetése. 

Egyesített rendszerről beszélünk, ha a szennyvízelvezetést és a vízellátást egyidejűleg oldják meg a csatornázással. A szennyvizet ezután szennyvíztisztító telepre szállítják, ahol több fázisban tisztítják meg, fizikailag, biológiailag és kémiailag. 

Bekötését a vonatkozó jogszabályokkal összhangban kell kialakítani, de a bekötő csatorna mérete min ∅ 150 mm kell, hogy legyen. Lehetőség szerint aknára kell csatlakoznia a bekötésnek. A bukóaknák építése során a maximális bukás 1m lehet, e fölött már ejtőcsöves bukóaknát kell beépíteni. A bekötő csatornát a telekhálón belül 1m-re kell meghosszabbítani és vízzáróvá tenni, záró sapkával. Abban az esetben, ha talajvízszint-süllyesztéssel épül a közcsatorna, akkor a bekötőaknát ∅ 1 m-es vagy 1 x 1 m-es méretben a süllyesztéssel egy időben kell megépíteni.