Szócikk változásai

Csonka János feltaláló, gépészmérnök.

Csonka János feltaláló, gépészmérnök.

(Forrás: Wikipedia)

 1852. január 22.-én született Szegeden. Iskoláit Szegeden végezte. Apja kovácsműhelyében lett szakmunkás, később az Alföldi-Fiumei Vasút szegedi főműhelyében, aztán a MÁV budapesti fűtőházában dolgozott. Külföldi tanulmányútként dolgozott Bécsben, Zürichben, Párizsban és Londonban.

1877-ben – folyamatos továbbképzéseinek köszönhetően – külföldről hazatérve a József Műegyetemen tanműhelyének vezetői állását kapta meg, és itt is dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1925-ig. 1877 és 1880 között bejárt az egyetemi előadásokra, és kiemelkedő teljesítményéért a Mérnöki Kamara gépészmérnökké nyilvánította 1924-ben.  

A tanműhely gépein újítások és találmányok kivitelezésére is fordította. 1879-ben elkészített egy [gázmotor]t. Négyütemű, vízhűtéses, szelepes vezérlésű volt, vezetékes világítógázzal működött. Az újítás az volt benne, hogy nem csak kipufogót, hanem szívónyílásokat is szelepek vezérelték. Ezt az első, sikeres alkotását találmányok hosszú sora követte, köztük a legtöbb, még ha csak évtizedek múlva is, általánosan elfogadott szerkezetekké váltak.

Csonkát 1887. február 16.-án a Királyi Magyar Természettudományi Társulat a tagjául választotta.
Csonka sikereinek híre elkezdett terjedni, ezért alakult úgy, hogy [Mechwart András], a Ganz-gyár vezérigazgatója felkérte őt a vállalat tulajdonába került külföldi motorok üzemképessé tételére 1887-ben. Ez fontos lépés volt, ezzel indult meg a barátság, illetve munkakapcsolat közte és [Bánki Donát] között. A rá bízott feladatot sikerült megvalósítani, így azok Ganz-motor néven váltak ismertté (kiegészítő felirat volt rajtuk, hogy Csonka és Bánki szabadalmainak felhasználásával készültek.

A következő években sok szabadalmuk jelent meg közösen, egyik eredményük a gáz-, és petróleumkalapács. Ez akkoriban a kisipar keresett energiaforrása lett.

Következő lépésként egy új motor terveivel foglalkoztak és készítették el. Ezt később szabadalmaztatták is. Viszont ez azért is érdekes, mert ennek kapcsán találták fel a világon elsőként szabadalmaztatott találmányt: a porlasztót. A legnagyobb találmányuk kétség kívül a [karburátor] volt. Ennél már tűzszabályozás féklevegő bevezetés és pillangószelep volt. A jelenleg üzemeltetett sok százmillió benzinmotoron ma is olyan [karburátor] van, melynek alapgondolata tőlük származik. A porlasztó a motorokban azóta is az üzemanyag-levegő keveréket állítja elő.

Később saját találmányokat dolgozott ki, amit a hazai automobilizmus területén használtak fel. Alkotásai közé tartoznak gépjárművek, motoros bri és triciklik, postautók, az első magyar gépkocsi, kisautók, autóbuszok és további gépkocsik. Ő tervezte és készítette az első hazai [kompresszor]os motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony-, és sínautómotort, személygépkocsit és autóbuszt. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Irodalmi tevékenysége közé sorolhatjuk az első magyar automobil szakszótárt.

Eredményeit méltón megjutalmazták. 1924-es nyugdíjazása előtt, mind a Műegyetem, mind pedig a magyar mérnöktársadalom hálával ismerte el érdemeit. A Mérnöki Kamara feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.
 

1939. október 27.-én hunyt el Budapesten.
 

(Forrás: Wikipedia)

1852. január 22.-én született Szegeden. Iskoláit Szegeden végezte. Apja kovácsműhelyében lett szakmunkás, később az Alföldi-Fiumei Vasút szegedi főműhelyében, aztán a MÁV budapesti fűtőházában dolgozott. Külföldi tanulmányútként dolgozott Bécsben, Zürichben, Párizsban és Londonban.

1877-ben – folyamatos továbbképzéseinek köszönhetően – külföldről hazatérve a József Műegyetemen tanműhelyének vezetői állását kapta meg, és itt is dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1925-ig. 1877 és 1880 között bejárt az egyetemi előadásokra, és kiemelkedő teljesítményéért a Mérnöki Kamara gépészmérnökké nyilvánította 1924-ben.

A tanműhely gépein újítások és találmányok kivitelezésére is fordította. 1879-ben elkészített egy [gázmotor]t. Négyütemű, vízhűtéses, szelepes vezérlésű volt, vezetékes világítógázzal működött. Az újítás az volt benne, hogy nem csak kipufogót, hanem szívónyílásokat is szelepek vezérelték. Ezt az első, sikeres alkotását találmányok hosszú sora követte, köztük a legtöbb, még ha csak évtizedek múlva is, általánosan elfogadott szerkezetekké váltak.

Csonkát 1887. február 16.-án a Királyi Magyar Természettudományi Társulat a tagjául választotta.
Csonka sikereinek híre elkezdett terjedni, ezért alakult úgy, hogy [Mechwart András], a Ganz-gyár vezérigazgatója felkérte őt a vállalat tulajdonába került külföldi motorok üzemképessé tételére 1887-ben. Ez fontos lépés volt, ezzel indult meg a barátság, illetve munkakapcsolat közte és [Bánki Donát] között. A rá bízott feladatot sikerült megvalósítani, így azok Ganz-motor néven váltak ismertté (kiegészítő felirat volt rajtuk, hogy Csonka és Bánki szabadalmainak felhasználásával készültek.

A következő években sok szabadalmuk jelent meg közösen, egyik eredményük a gáz-, és petróleumkalapács. Ez akkoriban a kisipar keresett energiaforrása lett.

Következő lépésként egy új motor terveivel foglalkoztak és készítették el. Ezt később szabadalmaztatták is. Viszont ez azért is érdekes, mert ennek kapcsán találták fel a világon elsőként szabadalmaztatott találmányt: a porlasztót. A legnagyobb találmányuk kétség kívül a [karburátor] volt. Ennél már tűzszabályozás féklevegő bevezetés és pillangószelep volt. A jelenleg üzemeltetett sok százmillió benzinmotoron ma is olyan [karburátor] van, melynek alapgondolata tőlük származik. A porlasztó a motorokban azóta is az üzemanyag-levegő keveréket állítja elő.

Később saját találmányokat dolgozott ki, amit a hazai automobilizmus területén használtak fel. Alkotásai közé tartoznak gépjárművek, motoros bri és triciklik, postautók, az első magyar gépkocsi, kisautók, autóbuszok és további gépkocsik. Ő tervezte és készítette az első hazai [kompresszor]os motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony-, és sínautómotort, személygépkocsit és autóbuszt. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Irodalmi tevékenysége közé sorolhatjuk az első magyar automobil szakszótárt.

Eredményeit méltón megjutalmazták. 1924-es nyugdíjazása előtt, mind a Műegyetem, mind pedig a magyar mérnöktársadalom hálával ismerte el érdemeit. A Mérnöki Kamara feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.

1939. október 27.-én hunyt el Budapesten.