Az elektromágneses távírót az amerikai festőművész, technikus, Samuel Finley Breese Morse találta fel. A távíró kezdetleges tervét 1832. október 19-én vázolta fel.
A terv megálmodása után a megvalósítás annál nehezebben ment. 1837-ben két segéderőt is maga mellé fogadott, és így a közös munka eredményeként 1837. szeptember 4-én mutatta be a sokszorosan javított telegráfot. Egy fél kilométerrel távolabb lévő munkatársa adni kezdte a jeleket, és erre az előadóteremben álló készülék ingája titokzatos tüskéket rajzolt a papírszalagra. Ekkor Morse leolvasta a számokat, és mivel a kódokat már fejből tudta, azonnal mondta is a szöveget: „sikeres kísérlet a távíróval 1837. szeptember 4-én.”
A róla elnevezett morzeábécét csak később, 1839-ben dolgozta ki, amely az egységes nemzetközi jelzésrendszerré vált pont-vonal kombináció. A rendszer az 1990-es évekig hivatalos használatban volt. 1838. február 20-án mutatta be Morse a távíró továbbfejlesztett változatát, és ez alapján húzták fel az első távíróvonalat Baltimore és Washington között. Az első közvetített jel az M betű morzejele volt, az első mondat pedig 1844. május 24-én futott át rajta. A villamos távíró vonalat 1845. április 1-én nyitották meg a nagyközönség számára.
Az elektromos távíró még a feltaláló életében meghozta a sikert és elismerést, akinek tiszteletére New York városa két szobrot is emelt.