Szócikk változásai

 Vékony, alacsony nyomású gázzal töltött üvegcsövek, végein elektródákkal. A csőben található gáz, nagyfeszültség hatására fényleni kezd.

 

1910-ben fejlesztette ki az első használható fénycsövet Georges Claude.

 

Az első fénycsöveket neonnal töltötték, azért a hétköznapi nyelvben rajta maradt ez a kifejezés, hogy neoncső, pedig ma már töltőgázzal vannak töltve. Jelenleg argonnal töltik a hétköznapokban használt fénycsöveket. A fénycső falán lévő por, az úgynevezett fénypor alakítja át fehér fénnyé az argon és higany-amalgám keverék által kibocsátott fényt.

 

Működése:

 

Kevesebbet fogyasztanak, mint a hagyományos izzószálas égők, ugyanis itt nem egy fémszálat melegítenek fel izzásig, és a fém által kibocsátott fényt hasznosítják, hanem izzószál helyett egy ritkított gázkeveréket gerjesztenek, tehát gyakorlatilag egy gázt használnak izzószálnak.

 

Az izzószálat több mint 1000 Celsius fokra kell melegíteni, hogy világítson, ezzel szemben a gáz már nagyon alacsony hőmérsékleten képes világítani.

 

A fénycsőben a légköri nyomáshoz képest alacsonyabb benn a gáznyomás, tehát a ritkított gáztérben könnyebben haladnak a katódból kilépő elektronok. A ritkított gáztérben kevesebb a gázatom, aminek az elektronok nekiütköznek, ezáltal kisebb az ellenállása és jobban vezeti az áramot, mint például a levegő. Ezért lehet az, hogy a cső két végére kötött hálózati feszültség képes elektronokat mozgatni a csőben, tehát a cső vezeti az áramot, pedig nincs is benne fém elektromos vezető.

 

A gázatomokkal folyamatosan ütköznek a csőben haladó elektronok, melyek ettől ionizálódnak, tehát töltéssel rendelkeznek, elektron hiányában pozitív töltésűek lesznek. Ezek az ionok elindulnak a negatív katód felé. A csőben mozgó pozitív gázatomok elektronhoz jutnak, amikor a katód közelébe érnek, elvesztik a töltésüket és semleges gázatomokká válnak, amikre nem hat az elektromos mező gyorsító hatása. Ez a következő elektron becsapódásáig tart, így amíg a cső a tápegységre van kapcsolva, addig szüntelenül áramlanak az elektronok benne. Ilyenkor a fénycsövön átfolyó áram elég gyenge, ezért csak a katód körül alakul ki egy úgynevezett parázsfény. Ez a gázok töltésének elvesztésekor felvett elektronok áramlásából adódik.

 

Ha a katód felmelegszik, akkor nő az elektron kibocsátó képessége, ami miatt megnő az áramerősség. Ekkor a katód és az anód összekötésére kialakul az elektromos ív. Az atomok elkezdenek gerjedni, vagyis a gázok atomjainak külső elektronjai más, az atommaghoz közelebbi pályán kezdenek el keringeni. Ennek a pályának a fenntartása plusz energiát igényel, ha ez az energia megszűnik, akkor az elektron vissza fog térni az alacsonyabb energiaszintű pályára, és a közben felvett energiát fény formájában kisugározza. Tehát az ütközési energia átalakul fényenergiává.

 

Fény szabadul fel, miközben a gázatomok leadják a feles energiát. A fény színe attól is függ, hogy milyen erősen gerjesztették, de a legjobban az befolyásolja, hogy milyen gázról van szó.

 

Különböző gázok, különböző színű fényeket adnak.   A fénycső színe függ az alkalmazott fényportól és a töltőgáz fajtájától. Fénypor nélkül: Neon: narancsvörös (neoncső); neon higannyal zöld csőben; hélium: fehéres-rózsaszín; hélium sárga csőben: sárga; nitrogén: sárgás rózsaszín; szén-dioxid: kékesfehér; kripton: fehér; argon: kék (intenzívebb higany hozzáadásával).

Vékony, alacsony nyomású gázzal töltött üvegcsövek, végein elektródákkal. A csőben található gáz, nagyfeszültség hatására fényleni kezd.

 

1910-ben fejlesztette ki az első használható fénycsövet Georges Claude.

 

Az első fénycsöveket neonnal töltötték, azért a hétköznapi nyelvben rajta maradt ez a kifejezés, hogy neoncső, pedig ma már töltőgázzal vannak töltve. Jelenleg argonnal töltik a hétköznapokban használt fénycsöveket. A fénycső falán lévő por, az úgynevezett fénypor alakítja át fehér fénnyé az argon és higany-amalgám keverék által kibocsátott fényt.

 

Működése:

 

Kevesebbet fogyasztanak, mint a hagyományos izzószálas égők, ugyanis itt nem egy fémszálat melegítenek fel izzásig, és a fém által kibocsátott fényt hasznosítják, hanem izzószál helyett egy ritkított gázkeveréket gerjesztenek, tehát gyakorlatilag egy gázt használnak izzószálnak.

 

Az izzószálat több mint 1000 Celsius fokra kell melegíteni, hogy világítson, ezzel szemben a gáz már nagyon alacsony hőmérsékleten képes világítani.

 

A fénycsőben a légköri nyomáshoz képest alacsonyabb benn a gáznyomás, tehát a ritkított gáztérben könnyebben haladnak a katódból kilépő elektronok. A ritkított gáztérben kevesebb a gázatom, aminek az elektronok nekiütköznek, ezáltal kisebb az ellenállása és jobban vezeti az áramot, mint például a levegő. Ezért lehet az, hogy a cső két végére kötött hálózati feszültség képes elektronokat mozgatni a csőben, tehát a cső vezeti az áramot, pedig nincs is benne fém elektromos vezető.

 

A gázatomokkal folyamatosan ütköznek a csőben haladó elektronok, melyek ettől ionizálódnak, tehát töltéssel rendelkeznek, elektron hiányában pozitív töltésűek lesznek. Ezek az ionok elindulnak a negatív katód felé. A csőben mozgó pozitív gázatomok elektronhoz jutnak, amikor a katód közelébe érnek, elvesztik a töltésüket és semleges gázatomokká válnak, amikre nem hat az elektromos mező gyorsító hatása. Ez a következő elektron becsapódásáig tart, így amíg a cső a tápegységre van kapcsolva, addig szüntelenül áramlanak az elektronok benne. Ilyenkor a fénycsövön átfolyó áram elég gyenge, ezért csak a katód körül alakul ki egy úgynevezett parázsfény. Ez a gázok töltésének elvesztésekor felvett elektronok áramlásából adódik.