Az esti égbolt mesterséges fényforrásokkal történő felesleges, energiapazarló és környezetkárosító megvilágítását nevezzük fényszennyezésnek. Mivel az emberi és technikai civilizáció nagyon gyorsan fejlődik, emiatt annak a fénynek a mennyisége, amit a városok pazarló világítása jelent, közvetlen környezetkárosító tényezővé vált.
A fényszennyezésre először a csillagászok hívták fel a figyelmet, tehát arra, hogy a rosszul megtervezett világítótestek miatt nagyon sok fény szóródik az égbolt felé, ami miatt ma már alig látni a csillagokat a városokból. Az égbolt ugyanolyan része a természeti környezetünknek, mint például a hegyek, erdők, folyók stb., éppen ezért fontos lenne, hogy a mindennapok embere ne a csillagos ég látványa nélkül nőjön fel.
A fényszennyezés káros az élővilágra, többek között megzavarja a repülő rovarokat és a vonuló madarakat is, valamint az éjszakai életmódot folytató állatok táplálékszerzésében is problémákat okoz.
Az emberre is hat a fényszennyezés. A szervezet éjszakai sötétében tud megfelelően pihenni, és ennek hiányában kedvezőtlenül alakulhat az éjszakai vérnyomás, egyes hormonok termelődése, illetve a szervezet általános stressztűrő képessége.
Tehát az állandósuló fényszennyezés egészségügyi, közlekedésbiztonsági, ökológiai és tájvédelmi szempontból is kockázatot jelent, miután megvalósul az ember és a Föld élővilágának állandó zavarása, ami hatalmas energiapazarlással és közvetett módon környezetszennyezéssel is jár.
Magyarországon 2000 óta tart az ELTE-n a poláros fényszennyezés hatásainak kutatása. Horváth Gábor, a Biológiai Fizika Tanszék Biooptika Laboratóriumának vezetője és biofizikus doktoranduszai képalkotó polarimetriával mérik a természetes és mesterséges fénypolarizációs mintázatokat. Kriska György biológussal együtt terepkísérletekben azt is vizsgálják, hogy milyen káros hatásai vannak ezen mintázatoknak a polarizációérzékeny vízirovarokra. Kutatási eredményeik összegzéseként Bruce Robertsonnal együtt elsőként írták le a poláros fényszennyezés jelenségét.