A földelés a testnek, vagy valamilyen vezető résznek a tudatos összekötése a földdel.
A földelés jele: merőleges jel
Berendezéseknél: a feszültség alá kerülő berendezés burkolatának földpotenciálra kötése. Egy esetleges meghibásodás esetén megakadályozza, hogy életveszélyes feszülstég kerüljön az érinthető részekre.
Épületnél: a ház alapjába fektetett fémek összekötése. Fémtárgyak összekötése a földdel.
A földelés elvárásai:
- épület, létesítmény védelme
- emberek és állatok érintésvédelme az érintési- és lépésfeszültség biztonságos értékein belül
- az EMC, vagyis az elektromágneses összeférhetőség garantálása
- villamos elosztó hálózat megfelelő működése
- villamosenergia minőség biztosítás
A földeléssel kapcsolatos legfontosabb definíciók:
- Földelő vagy földelő rendszer azoknak az eszközöknek az összessége, amelyeket alkalmazva egy villamos áramkör egyes részei, villamos berendezések megérinthető vezető részei vagy fémszerkezetek villamos létesítmények közelében földelve vannak.
- Földelő elektróda az a földbe ágyazott fémes vezető, vagy fémes vezetőket összekötő rendszer, vagy egyéb fém részek, amelyeknek hasonló a hatása és villamosan össze van kötve, vagy betonba van ágyazva, amelynagy felületen érintkezik a földdel (például egy épület alapozása).
- Földelő vezető az a vezető, amely a villamos létesítmény egyes, vezető anyagból készült részeit a földelő elektródához köti, vagy összeköti a földelő elektródákat. A földelő vezetőt a föld felszínén, vagy a földben fektetik, az utóbbi esetben szigetelve.
- Referencia föld a vizsgált földelő elektródától távol, annak hatáskörén kívül eső föld, ahol nincs mérhető feszültség a zárlati áram hatására. A referencia föld potenciálja mindig nulla.
- Földelési feszültség (VE) a földelő rendszer és a referencia föld között mérhető, a földelő rendszeren át a földbe folyó áram hatására.