Szócikk változásai

Szócikk neve: Fosszilis energiahordozók
Verzió: 2  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2019-09-19 13:35:55
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

Növényi és állati maradványokból keletkező, levegőtől elzárt bomlás során létrejött energiahordozók a fosszilis (megkövült) energiahordozók, amik évmilliók alatt alakultak ki. Szilárd, folyékony vagy gáznemű halmazállapotúak, nagy az energiasűrűségük, főként szenet és hidrogént tartalmazó vegyületek.
Ezek a [nem megújuló energiaforrások] körébe tartoznak. Aminek a felhalmozódásához évmilliók kellettek, azt az emberiségnek néhány száz évébe telt felemészteni.
Alapvető fosszilis energiahordozók a szén, a kőolaj, az olajtermékek és a földgáz.
Az antracit ásvány a legősibb szénfajta, aminek 92-98%-os a széntartalma. Leginkább kokszgyártásra és gáztermelésre használták, szerkezete grafitszerű rácsot alkot.
Energiahordozók közül a legjelentősebb a szén, az összes feltárt készletek 75%-át képezi. Fűtőértékük 20 000-32 000 kJ/kg között van, a barna kőszén 15 000-20 000 kJ/kg fűtőérték között mozog. A 40% alatti nedvességtartalmú szén a barnaszén. A kőolaj sokféle [szénhidrogén]t tartalmaz, desztillációs eljárással a finomítókban 300°C-ra melegítik és kondenzálják a távozó anyagokat. Így keletkezik a könnyű- és nehézbenzin, a petróleum és a gázolaj. Legvégül visszamarad a pakura.
A levegő kizárása mellett hevítik az ásványszenet, a benne lévő víz és [szénhidrogén] gázalakban elillan, az ásványszénből visszamaradó szén legtöbbször por. A [lignit] nedvességtartalma nagy, így fűtőértéke kisebb. Leginkább akkor célszerű használni, ha olcsón kitermelhető külszíni fejtéssel. A fekete és barnaszén aránya kb. 4:1, hazánkban ellentétes az arány, magas hamu és kéntartalmú készleteink vannak, ami leginkább erőművekben használható.
A kőszenet ipari méretekben kb. 400 éve, a kőolajat kb. 100 éve használják. Számítások szerint a kőszénkészletek még néhány száz évig, a kőolajkészletek 30-60 évig biztosítják a világ energiaszükségletét. Ezután a [nukleáris energia] vagy a [megújuló energiaforrások] (szél-, víz-, [napenergia]) használata kerül előtérbe.