Georg Simon Ohm német matematikus és fizikus.
(Forrás: Wikipedia)
Erlangenben (Németország) született 1789. március 16-án egy iparoscsaládban. Apja, nagyapja és dédapja is lakatos volt, így ő is vizsgát tett ebben a szakmában.
A gimnázium után a helyi egyetemre ment matematikát, fizikát és filozófiát tanulni, ám a család rossz anyagi helyzete miatt tanulmányait megszakította, és matematikát kezdett tanítani. Később, 1813-ban ledoktorált matematikából, és középiskolában tanított.
Először 1826-ban ismertette az általa felfedezett fizikai törvényszerűséget, ami egy elektromos vezetékszakaszon átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggéseit tárgyalja.
1828-32 között a berlini hadiiskolában tanított, közben 1830-ban elkezdett foglalkozni a hangtannal. 1833-ban kinevezték a nürnbergi egyetem igazgatójává, s közben fizikát is tanított az egyetemen.
Ohm kísérletei során alkalmazott pontos méréseivel az ellenállásnak a vezető keresztmetszetétől és anyagától való függését is meghatározta, és tőle ered a fajlagos vezetőképesség fogalma.
A róla elnevezett Ohm-törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok elektromos ellenállással rendelkeznek a bennük áramló töltésekkel szemben. Az egyenárammal átfolyt vezető két pontja között a feszültség és az áramerősség hányadosa állandó.
Ohm tiszteletére az elektromos ellenállás alapmértékegységét ohmnak nevezzük.
A Royal Society 1841-ben Copley-éremmel jutalmazta és kültagjai közé választotta.
1854. július 7-én, szélütés következtében hunyt el Münchenben.