Már 642 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!


Szócikk neve: Gravitáció
Verzió: 1  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2011-06-27 18:01:02
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

 A gravitáció, tömeggel bíró két test között fellépő vonzóerő, a két test közötti állandó vonzás. Más néven tömegvonzás, ami a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulását hozza létre.

Gravitációs erőnek nevezzük azt az erőt, amit az egyik test kifejt a másikra a gravitáció jelenségének megfelelően.

Nem tévesztendő össze a nehézkedés fogalmával, ami gravitáció nélkül, akár gyorsulással is produkálható. A súly és a súlytalanság is a nehézkedés folyománya.

A gravitáció elmélet

Először Sir Isaac Newton tanulmányozta a gravitációt és az ő nevéhez fűződik az univerzális gravitációs kölcsönhatás elmélete is. A leeső test mozgásának okát egy erővel határozta meg, ami a testre hat.

„A később többek által kiegészített elmélet szerint két, tömeggel rendelkező test egymásra vonzerőt fejt ki, ez az erő a két test tömegközéppontját összekötő egyenesen helyezkedik el, és mindkét test tömegével arányos, ugyanakkor a testeket egymástól távolítva csökken. A gravitációs erő egyetlen feltétele és oka a testek tömege. Minden test, anyagi összetételétől, halmazállapotától, hőmérsékletétől függetlenül folyamatosan kifejti a tömegéből eredő vonzerőt. Az erő bármilyen távolságból hat, bár a távolsággal gyengül, és a gravitációs erő el nem téríthető és nem árnyékolható.”

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gravit%C3%A1ci%C3%B3)

A gravitációs vonzerő nagyságának kiszámítása, vagyis az egyetemes tömegvonzás törvénye:

F_{grav} = G \frac{m_1 m_2}{d^2}

 

-          m1   és m2    : a testek tömege

-          d : a két test tömegközéppontja közötti távolság

-          G : gravitációs állandó (ennek értéke: 2006 CODATA)

 

G = (6,67428\pm 0,00067) \cdot 10^{-11}\;\mathrm{\frac{m^3}{kg\,s^2}}

 

A törvény a pontszerű objektumokra vonatkoztatható. Integrálszámítás szükséges, ha a tárgynak van térbeli kiterjedése. A gravitációs erő sohasem nulla, vagy mínusz értékű = antigravitáció nem létezik. Két test vonzásánál nem csak az egyiket vonzza a másik, hanem a másik test is az egyiket, de ellentétes irányú, ám ugyanakkora erővel (hatás-ellenhatás törvénye).

 

A gravitáció miatt beszélhetünk nehézkedés és súly jelenségről. A súly és a fajsúly a nehézkedés eredménye. A fajsúly, vagyis a sűrűség az oka annak, hogy a meleg levegő a hideg levegő fölé emelkedik, ami bolygónk életében kihatással van az időjárásra.

 

Minden tömegnek van gravitációs hatása, így az égitesteknek is.

A gravitáció hatására a Földön a testek a Föld középpontja felé esnek. A Hold a Föld körül, a Föld a Nap körül kering, ugyanis keringő mozgás a Naptól centrifugális erőt hoz létre és ezt egyensúlyozza a Nap gravitációs ereje. Emiatt maradnak a bolygók a pályájukon.

Az Ősrobbanás után az Univerzumban szétszóródott energia és annak atomjai és molekulái a gravitáció miatt álltak össze. A többszörös „összeállásból” keletkeztek az égitestek.

lignQYtf���� dent: -18.0pt;mso-list:l0 level1 lfo1'>

-         

külső mag: 300-350 km vastag, olvadt kőzetek alkotják

 

Felépítését tekintve vas és kén található benne. Kőzeteinek összetétele hasonlít a Földéhez, de kevesebb vas található benne és víz is elenyésző.

 

A Hold domborzatán ötféle felszíni formát különböztetünk meg:

-          körülsáncolt síkságok: Becsapódások során keletkezett medencék kör, vagy sokszög alakúak, melyek közepe a feltört bazaltláva miatt sima felületűek.

-          gyűrűhegységek: A becsapódási medencék mellett gyűrű, vagy körív formájában futó hegységek. A becsapódás által kidobott anyagok összegyűrt kőzettáblái ezek, melyek hegyláncokat alkotnak. Ezek nagysága a síkságokhoz képest akár a 6000 méter magasságot is elérhetik.

-          kráterek: nagyságuk változó, akár 200-300 km átmérőjűek is lehetnek

-          hasadékvölgyek: Lávasíkságokon keletkeznek.

Lehetnek Sinus-rianások, melyek kacskaringósan húzódnak végig egy sík lávaterületen. A láva lehűlésekor keletkező Radiális hasadékok a megszilárduló kőzet összehúzódásakor és meghasadásakor jönnek létre. Valamint a Vetődések, melyek olyan süllyedések, amik belső erő hatására jönnek létre. Ezeknek csak az egyik oldalán magasodik akár több száz méteres sziklafal.

-          dómok: Kerek dombok, melyek nagysága néhány száz méter, átmérője pedig 10-15 km. Tetején a vulkánokhoz hasonlóan, akár 1000 méter átmérőjű bemélyedés figyelhető meg.

 

Érdekesség:

Árapály jelenség és a Hold kapcsolata:

A tenger vízszintjének ritmikus emelkedése és apadása, valamint a Hold között kapcsolat lelhető fel. A Hold gravitációs vonzásának hatására a földfelszín Hold felé mutató része kissé megemelkedik. Főként a tengervíz, mivel az könnyebben vált alakot. Hullámhegyet alkotnak. A mögötte és előtte 90 °-ra levő területek pedig lesüllyednek. A hullámhegy a dagály, a hullámvölgy pedig az apály.


Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Szépségpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági, pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár mindent a borokról szépség, divat, smink