Alapvetően négy vezeték alkotja a háromfázisú rendszereket. Ezek közül három úgynevezett fázisvezeték, ezek feszültségei a referencia-, vagy nullavezetékhez képest 230 V effektív értékűek, és csak fázisban térnek el egymástól. A fázisvezetők egymáshoz képest 400 V effektív értékű feszültségben különböznek. Ezeket vonali feszültségnek nevezik, és ezek is 120 fokkal térnek el egymástól.
A fázisfeszültség mindig valamelyik fázisvezető és nulla vezeték, a vonali feszültség pedig mindig két fázisvezető között értendő. A fázisvezetékben folyó áramot vonali áramnak nevezzük.
A nulla vezetéket legtöbbször összekötik földeléssel.
Csillagkapcsolás
Az ilyen kapcsolású fogyasztók esetén mindhárom fázisvezető árama a fogyasztó impedanciáin áthaladva a nulla vezetékhez csatlakozik. Az egyes fázisfeszültségekhez hasonlóan a megfelelő áramok is 120 fokkal különböznek fázisokban, ilyenkor a három fázis összege mindig 0. A nulla vezetéken emiatt nem folyik különösebb áram.
Deltakapcsolás
Az ilyen kapcsolású fogyasztók esetén ugyanazon feszültségek mellett ugyanazokból az alkatrészekből egy nagyobb teljesítményű fogyasztó is összeállítható, a fogyasztók impedanciáinak eltérő kapcsolásával. Ilyenkor az egyes impedanciák tulajdonképpen egy-egy fázis közé vannak bekötve, ennek megfelelően az egyes impedanciákon a 400 V nagyságú UVRS, UVST, UVTR vonali feszültségek esnek. Ennek a kapcsolásnak a sajátossága, hogy itt a nulla vezetékre nincs szükség, és emiatt az érintésvédelemre különös gondot kell fordítani.