Hideki Yukawa
(Tokió, 1907. január 23. – Kiotó, 1981. szeptember 8.)
Nobel-díjas japán elméleti fizikus. A nukleonok közötti erős kölcsönhatás első elméletének megalkotója
Forrás-Wikipédia
1907-ben született Tokióban. A Kiotói Császári Egyetemen tanult, majd négy évig ott maradt, mint előadó. Ezt követően az elméleti fizika iránt érdeklődött. Feleségétől, Szumikótól két fia született: Harumi és Takaaki. 26 éves korában az Oszaki Egyetem docense lett.
Első publikációja 1935-re tehető, amiben a mezonelméletét állította középpontba, ami a protonok és neutronok kölcsönhatását mutatta be. Ez óriási hatással volt a fizikára. Addigra már ismert volt, hogy a magerő töltésfüggetlen, mindig vonzó, csak a nukleunok között hat, rövid hatótávolsűgú és kis távolságra intenzív. Az Univerzum négy alapvető kölcsönhatása közül az erős kölcsönhatás elméletének kidolgozása többek között az ő nevéhez köthető
1940-ben professzor lett a Kiotói Egyetemen és elnyerte a Japán Akadémi Császári Díját is, ’43-ban pedig a japán kampány kulturális érdemrendjét.
1949-ben a Columbiai Egyetemen lett professzor és szintén ebben az évben elnyerte a fizikai Nobel-díjat, amiért „a magerők elméletét kutatva megjósolta a mezonok létezését”.
1953-ban vezetője lett az Elméleti Fizika Jukava Intézetnek, tudományos munkásságának elismeréséül a Párizsi Egyetem tiszteletbeli doktora, a Royal Society of Edinburg, az Indiai Tudományos Akadémia, a Nemzetközi Filozófiai és Tudoményos Akadémia és a Pontificia Academia Scientiarum tiszteletbeli tagja lett.
1946-tól sok cikket és előadásjegyzetet publikált a Progress of Theoretical Physics szerkesztőjeként, majd 1955-ben csatlakozott tudósok és értelmiségek köréhez, akikkel aláírta a Russell-Einstein manifesztumot, ami egy nemzetközi nukleáris megállapodás volt.