Hőhídnak nevezzük a szerkezeteknek egy olyan pontját, szakaszát, vagy felületét, ami jobban vezeti a hőt, mint a szerkezet többi része.
Az épületek olyan részein, ahol fűtetlen helyiség van, hőhíd keletkezhet. Ennek során a hideg-meleg felületek találkozásakor jelentkező hőmérséklet különbségből adódóan állandó páralecsapódás tapasztalható. Ez egy állandó nedves felület kialakulásához vezet, amely gombásodás, penész formájában válik láthatóvá.
Kialakulásuk három okra vezethető vissza:
- Geometriailag feltételezett hőhidak: ott alakul ki, ahol a hőt felvevő belső felület kisebb, mint a hőt leadó külső felület. Tipikusan az épületek éleinél és a sarkoknál jelentkezik. Általában foltszerűn hőhidak kialakulásához vezetnek.
- Szerkezetileg feltételezett hőhidak: jellemzően ott fordulnak elő, ahol a szerkezetben szükségszerűen magasabb hővezető képességű anyagokkal szakítják át az egyébként alacsony hővezető képességű külső épületelemet. Más néven az anyag által feltételezett hőhidaknak is szokták nevezni. Általában pontszerűen vagy vonalszerűen alakulnak ki. Ezek a hőhidak felléphetnek önállóan, elszigetelten is, de előfordul az is, hogy hatásuk egy-egy helyen összefonódik.
- Szakszerűtlen kivitelezésből adódó hőhidak: ezek akkor keletkeznek, ha például lyukak vannak a szigetelésben, ha elcsúsznak a szigetelési rétegek, vagy hiányosan történt a légmentesítés, illetve ha az elemek illesztése külső fal és az ablak között nem megfelelő.
A hőhidak kialakulása megnöveli a fűtőenergia felhasználást, ezáltal az energiatakarékosság ellen hatnak. Nagyobb mennyiségű hő távozik, ez megnöveli a háztartás szükségleteit. Csökkentik a belső tér által nyújtott kényelemérzetet, mivel csökken a belső felületek hőmérséklete. Mivel alacsonyabb a hőmérséklet, ezért pára csapódhat le a hőhíd környezetében. Ha hosszabb ideig fennáll ez a hőmérséklet különbség, az károsítja az épületet és penészesedés kialakulásához vezet.