Jogszabályi definíció (a 213/2001. XI. 14. Kormányrendelet) szerint „az a hulladék, amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzője, hogy vízben nem oldódik, nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nem bomlik le biológiai úton, vagy nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be, további csurgaléka és szennyezőanyag-tartalma, illetve a csurgalék ökotoxikus hatása jelentéktelen, így nem veszélyeztetheti a felszíni vagy felszín alatti vizeket."
A köznyelv legtöbbször építési és bontási hulladékként, kitermelt földként vagy sittként említi. Fontos tudnivaló, hogy az építési és bontási hulladék legnagyobb része ugyan inertnek tekinthető, viszont ez nem a teljes mennyiségre igaz: nem lehet egymással helyettesíteni az inert hulladék és az építési, bontási hulladék kategóriákat.
Inert hulladék lerakása:
Műszaki védelem szempontjából alacsonyabb kategóriába tartoznak, mint a települési hulladéklerakók, emiatt kialakításuk költsége is alacsonyabb. Az inert hulladékok tulajdonságai következtében ugyanis a környezeti kockázat nem növekszik. Az inert hulladék kezelésének egyéb megoldásai esetében a hulladékok kezelésére vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárni.
Források: KVVM, Fenntartható