Irinyi János magyar vegyész, a robbanásmentes és zajtalan gyufa, és a számológép feltalálója.
1817. május 17.-én született Nagylétán. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte, majd jogot tanult a Debreceni Kollégiumban. 19 évesen már a bécsi Politechnikumban tanult kémiát.
1836-ban, Bécsben találta fel és szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát. Találmányát eladta egy gyufagyárosnak, így a kapott pénzből fedezni tudta későbbi tanulmányait, amit Berlinben folytatott.
1838-ban Berlinben megírta első tudományos értekezését, amelyben a kémia elméleti kérdéseivel, főleg a savelmélettel foglalkozott.
1839-ben hazatért Magyarországra. Itt szembesült azzal a ténnyel, hogy tanárként nem fog munkát találni, ezért gyújtógyárat alapított Budapesten. A gyár fellendült, sikeres volt, naponta félmillió gyufát gyártott. Komoly versenytársa lett annak a bécsi gyárnak, aminek még 1836-ban eladta a gyufa szabadalmát. Versenytársai mindent megtettek, hogy csődbe vigyék, s végül 1848-ban kénytelen volt gyárát bezárni.
Az 1848-49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott. Kossuth őt bízta meg, hogy lássa el az ágyúöntés és a puskaporgyártás feladatát, az állami gyárak felügyeletével. A nagyváradi lőporgyár vezetője volt őrnagyként. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után csak a tudományoknak élt, visszavonult a politikai élettől.
Általában a nevéről csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége jelenik meg, pedig a kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, és jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában is.
1895. december 17-én hunyt el Vértesen.
Képforrás:
1. http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Irinyi_janos.jpg