Már 642 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!


Szócikk neve: Jedlik Ányos István
Verzió: 4  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2010-03-17 14:41:02
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

Jedlik Ányos István magyar természettudós, feltaláló, oktató, bencés szerzetes.

 

 

(Forrás: Wikipedia)

 

1800. január 11-én született Szímőben (ma Szlovákiában van) földműves szülők gyermekeként. Az írást és az olvasást faluja iskolájában tanulta meg, aztán a nagyszombati, majd a pozsonyi gimnáziumban tanult tovább. A gimnázium után 17 évesen jelentkezett a Szent Benedek-rend növendékei közé. A keresztségben István névre keresztelt ifjú újoncként az Anianus (magyarosan Ányos) nevet kapta. Ez a lépése nemcsak tudományos pályájának, de egyénisége alakulásának, személyiségfejlődésének is a kezdete volt. Rendíthetetlenül hitt Istenben, szorgalmas, jó szívű, önzetlen hazafi volt, azonban szerzetesi életéből egy nagy hibája is származott: a félénk zárkózottság, amely akadályozta a másokkal való érintkezésben.


1818-20 között bölcsészeti tanulmányokat végzett a győri líceumban, majd 1822-ben Pesten doktori címet szerzett matematikából, fizikából, filozófiából és történelemből. 1825-ben pappá szentelték, s a győri gimnáziumban kezdett tanítani, később a líceum fizika tanszékére került. 1831-től a Pozsonyi Királyi Akadémián tanított, majd 1840-től a pesti Királyi Tudományegyetem bölcsészkarának fizikai tanszékvezetője lett. Lakása közvetlenül az egyetemi szertár mellett volt, amit folyamatosan bővített.


Nagy hatással volt rá [Hans Christian Ørsted], [François Jean Dominique Arago], [André Marie Ampère] és [Michael Faraday] munkássága, így érdeklődésének középpontjába a villamosság kerül. Tőle erednek a merőleges, az eredő erő és a dugattyú szavaink, az 1858-ban megjelent Műszótárnak is egyik szerkesztője volt.


1848-ban nemzetőrnek állt, s amikor elkezdődött Pest lövése, a szertárat biztonságos helyre menekítette. A szabadságharc után nehéz idők következtek, Jedlik nehezen találta a helyét. A tanítás már csak német nyelven volt lehetséges, így ezekben az években inkább találmányaival és tankönyvírással töltött több időt. 


1878-ban professzori helyét az akkor 30 éves [Eötvös Loránd] vette át, ő maga pedig visszavonult a győri rendházba. Szellemileg ekkor is friss volt, s itt folytatta tudományos munkáját 1895. december 13-án bekövetkezett haláláig.


Találmányai

  • Villanymotor

1827-től kezdett [elektromágnes]ekkel (szóhasználatában: "villámdelej", "villamdelej", "villanydelej") kísérleteket végezni a győri gimnázium fizikaszertárában, s az elektromágneses vonzás (forgatás) törvényszerűségeit vizsgálva felismerte, hogy az elektromágnes mezőjében lévő tekercs jobban kitér, mint egy iránytű, sőt megfelelő áramváltás esetén ez az elfordulás folytonos forgássá is alakítható. Szüksége volt tehát egy olyan eszközre, amely forgás közben is folyamatosan biztosítja az áram folyását a belső tekercsben, mégpedig úgy, hogy félfordulatonként ellenkezőjére váltja az átfolyó áram irányát. Erre egy szellemes, nagyon egyszerű megoldást ötlött ki. A vasmagos belső szolenoid kivezetéseit osztott, gyűrű alakú, higannyal töltött vályúba lógatta, a higanyszegmenseket pedig állandó módon csatlakoztatta a külső áramforráshoz. Galvánelemmel táplálva a belső tekercs gyors, folyamatos forgómozgást végzett. Ez volt a mai villanymotor őse, megtalálható benne mindhárom alapvető elem: a tekercselt állórész, a tekercselt forgórész és a kommutátor.

  • [Dinamó]

Jedlik sokat foglalkozott egy újfajta áramfejlesztő, az acélmágneses egyenáramú [generátor] tökéletesítésével. Az első gépek az ún. mágneses-elektromos gépek voltak, amelyekben a mágneses mezőt állandó mágnes (patkómágnes) szolgáltatta. A teljesítményt kezdetben a mágnesek méretének növelésével fokozták. Az 1850-es években már hatalmas, 2-3 tonnás gépek készültek világítási célokra, ám a teljesítményt  az acélmágnes gyenge mágneses tere korlátozta. Felmerült az az ötlet is, hogy több gépet kellene összekapcsolni, és az utolsó már nagy áramot termelhetne. Mindezekből egyetlen felismerés hiányzott: az elektromágnes táplálható közvetlenül a generátor áramával. Ez az öngerjesztés, közismertebb nevén a dinamóelv. Jedlik ismerte fel elsőként, hogy az acélmágnest teljesen el lehet hagyni, és hogy a vasanyag visszamaradó mágnesessége elegendő az öngerjesztési folyamat megindításához. Bár Jedlik elsőbbsége vitathatatlan, az öngerjesztés elve nem lépte át laboratóriumának határait.


Jedlik sokat foglalkozott egy újfajta áramfejlesztő, az acélmágneses [egyenáram]ú [generátor] tökéletesítésével. Az első gépek az ún. mágneses-elektromos gépek voltak, amelyekben a mágneses mezőt állandó mágnes (patkómágnes) szolgáltatta. A teljesítményt kezdetben a mágnesek méretének növelésével fokozták. Az 1850-es években már hatalmas, 2-3 tonnás gépek készültek világítási célokra, ám a teljesítményt  az acélmágnes gyenge mágneses tere korlátozta. Felmerült az az ötlet is, hogy több gépet kellene összekapcsolni, és az utolsó már nagy áramot termelhetne. Mindezekből egyetlen felismerés hiányzott: az elektromágnes táplálható közvetlenül a [generátor] áramával. Ez az öngerjesztés, közismertebb nevén a dinamóelv. Jedlik ismerte fel elsőként, hogy az acélmágnest teljesen el lehet hagyni, és hogy a vasanyag visszamaradó mágnesessége elegendő az öngerjesztési folyamat megindításához. Bár Jedlik elsőbbsége vitathatatlan, az öngerjesztés elve nem lépte át laboratóriumának határait.


  • Szódavíz

1826-ban szerkesztette meg "apparatus acidularis" nevű berendezését, amellyel mesterséges szénsavas víz volt előállítható. Az apparátust magyarul "savanyúvízi készület"-nek nevezte, s ennek alapján létesült az első szikvízüzem.

  • Hullámtan, optika

Jedlik 1832-ben vásárolt egy bécsi műszerésztől egy osztógépet, de nem volt megelégedve az egyszerű szerkezettel. Új gép konstruálásába fogott, ami folyamatos fejlesztőmunkává alakult, és három évtizeden át tartott. Eközben a neki dolgozó műszerésszel lényegében lerakták a magyar finommechanikai műszergyártás alapjait. Sok módosítás után 1860-ra elkészült az osztógép, ami ekkor már a dinamóval hajtva önműködően dolgozott. Többféle rácstípust is készített: vonalas, kereszt, körkörös rácsokat. A rácsok előállítása komoly kémiai ismereteket és sok kísérletezést kívánt (az üveget bevonattal látták el, ezt karcolták és a karcolt felületet maratták), míg végül is Jedlik rátalált a legmegfelelőbb anyagokra. Optikai rácsai ismertté és keresetté váltak, amikkel még egy érdekes kísérletet végzett: létrehozta a hősugarak interferenciáját.


Jedlik 1832-ben vásárolt egy bécsi műszerésztől egy osztógépet, de nem volt megelégedve az egyszerű szerkezettel. Új gép konstruálásába fogott, ami folyamatos fejlesztőmunkává alakult, és három évtizeden át tartott. Eközben a neki dolgozó műszerésszel lényegében lerakták a magyar finommechanikai műszergyártás alapjait. Sok módosítás után 1860-ra elkészült az osztógép, ami ekkor már a [dinamó]val hajtva önműködően dolgozott. Többféle rácstípust is készített: vonalas, kereszt, körkörös rácsokat. A rácsok előállítása komoly kémiai ismereteket és sok kísérletezést kívánt (az üveget bevonattal látták el, ezt karcolták és a karcolt felületet maratták), míg végül is Jedlik rátalált a legmegfelelőbb anyagokra. Optikai rácsai ismertté és keresetté váltak, amikkel még egy érdekes kísérletet végzett: létrehozta a hősugarak interferenciáját.


  • [Galvánelem]ek és villanyvilágítás

Az 1840-es évektől kezdve kezdett Jedlik az elemek tökéletesítésével foglalkozni, s a kor legjobb telepeit, a Bunsen-elemeket vizsgálva jött rá arra, hogy a belső ellenállás csökkentésével érheti el célját. Az addig használatos egysavas merítőelemek helyett kétfolyadékos battériákat készített, amelyekben a kétféle savat előbb agyagdiafragma, majd később impregnált papír választotta ketté. Ilyen elemeket küldött ki az 1855-ös párizsi világkiállításra, de ezek a hanyag szállítás miatt tönkrementek. Csak néhány épen maradt cellát tudott a bizottság megvizsgálni, és ezek hatását erősebbnek találták a Bunsen-telepeknél. Ezt az eredményt bronzéremmel jutalmazták, Pesten pedig üzemet hoztak létre a gyártáshoz. Telepei ismertek és keresettek voltak: Párizsba, sőt Konstantinápolyba is szállítottak belőlük. Az elemeket és az ívlámpás világítást 1856-ban Pannonhalmán is bemutatta.


Az 1840-es évektől kezdve kezdett Jedlik az elemek tökéletesítésével foglalkozni, s a kor legjobb telepeit, a Bunsen-elemeket vizsgálva jött rá arra, hogy a belső [ellenállás] csökkentésével érheti el célját. Az addig használatos egysavas merítőelemek helyett kétfolyadékos battériákat készített, amelyekben a kétféle savat előbb agyagdiafragma, majd később impregnált papír választotta ketté. Ilyen elemeket küldött ki az 1855-ös párizsi világkiállításra, de ezek a hanyag szállítás miatt tönkrementek. Csak néhány épen maradt cellát tudott a bizottság megvizsgálni, és ezek hatását erősebbnek találták a Bunsen-telepeknél. Ezt az eredményt bronzéremmel jutalmazták, Pesten pedig üzemet hoztak létre a gyártáshoz. Telepei ismertek és keresettek voltak: Párizsba, sőt Konstantinápolyba is szállítottak belőlük. Az elemeket és az ívlámpás világítást 1856-ban Pannonhalmán is bemutatta.


  • Csöves villámfeszítő

Az 1860-70-es években problémát jelentett a nagyfeszültség megbízható, reprodukálható előállítása. Figyelme az elektrosztatikus elven működő influenciagép felé fordult. A korábban alkalmazott üveg, illetve ebonit helyett impregnált papírt használt szigetelőként, ami kitűnően bevált az adott célra. Felhasználta továbbá a feszültségsokszorozás elvét, és influenciagépével [kondenzátor]okat töltött fel párhuzamos kapcsolásban az átütés határáig, majd pedig a párhuzamos kapcsolást felbontva a feltöltött kondenzátorokat sorba kapcsolta. Kezdetben töltéstárolóként leydeni palackokat alkalmazott, később ezeket saját "csöves villámszedőivel" váltotta ki. Négy oszlopban 50-50 csövet használt kondenzátortelepként. Ezzel a berendezéssel 60, majd 90 cm hosszúságú kisüléseket sikerült előállítania levegőben. Az 1873-as bécsi világkiállításon a Siemens elnökletével vezetett nemzetközi bizottság legnagyobb elismerését, a "Haladásért" érdemrendet nyerte el.

Jedlik Ányos soha nem szabadalmaztatta találmányait (jóllehet az első magyar szabadalmi törvény éppen halálának évében lépett életbe), így a tudománytörténet nem kezeli érdemei szerint, holott kiváló tudós-tanár volt, aki nagy gyakorlati érzékkel és konstruktőri vénával megáldott kísérleti fizikusként is remek találmányokat hagyott az utókorra. Emlékét ápolja a nevét viselő Jedlik Ányos Társaság, a győri Czuczor Gergely Gimnáziumban a Társaság által létrehozott állandó Jedlik kiállítás, a ma Szlovákiában található szülőfalujának, Szímőnek (szlovákul Zemné) Jedlik múzeuma, valamint a nevét viselő oktatási intézmények. A Magyar Szabadalmi Hivatal és vele párhuzamosan a szímői Jedlik Ányos Társaság évente egy alkalommal Jedlik-díjakat oszt ki.
 
 


Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Szépségpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági, pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár mindent a borokról szépség, divat, smink