Joseph Priestley angol lelkész, fizikus, kémikus, liberális politikai filozófus. 1733. március 13-án született az angliai Leeds-ben.
1752-től egy nonkonformista teológiai akadémián tanult, majd 1755-től segédlelkész lett. 1758-ban iskolát nyitott, ekkor kezdett érdeklődni a természettudományok iránt, s a tanításhoz szükséges szemléltető eszközöket kezdett készíteni. 1761-ben jelent meg Rudiments of English Grammar (Az angol nyelvtan alapjai) című kötete; a beszélt nyelven alapuló nyelvtankönyv ötven évig volt használatban.
1762-ben lelkésszé szentelték, majd 1765-ben jogi doktorátust szerzett.
1767-ben [Benjamin Franklin] biztatására könyvben foglalta össze kora ismereteit az elektromosságról, és leírta saját kísérleteit is.
Lelkipásztori hivatása mellett elkezdte tanulmányozni a gázokat, és az akkor ismert három gáz (levegő, szén-dioxid, hidrogén) mellett további tíz gázt fedezett fel, melyeket 1772-ben publikált. Ebben az évben kísérletezte ki a víztisztítás és a szódavízgyártás folyamatát.
1774. augusztus 1-én vörös higany-oxidot hevítve felfedezte az oxigént. Folytatva a gázok tanulmányozását felfedezte az ammóniát, a kén-dioxidot, a nitrogént és a szén-monoxidot.
Felismerte a fény jelentőségét a növények életében, és hogy a zöld növények oxigént bocsátanak ki.
Vallási és politikai nézetei miatt a francia forradalom idején már minden vallási és politikai intézmény ellenségének tartotta. A párizsi Bastille lerombolásának második évfordulóján az erőszakos tömeg elpusztította házát, könyvtárát, laboratóriumát.
1793-ban újabb gyűlölethullám lobbant föl ellene, emiatt 1794-ben korábban emigrált fiait követve az Egyesült Államokba utazott.
Amerikai évei alatt folytatta irodalmi és vallási tevékenységét, és befejezte hatkötetes keresztény egyháztörténetét.
1804. február 6-án hunyt el Northumberlandban (Pennsylvania, USA).
A róla elnevezett Priestley-érem az American Chemical Society (Amerikai Kémiai Társaság) legnagyobb kitüntetése.
Joseph Priestley angol lelkész, fizikus, kémikus, liberális politikai filozófus. 1733. március 13-án született az angliai Leeds-ben.
1752-től egy nonkonformista teológiai akadémián tanult, majd 1755-től segédlelkész lett. 1758-ban iskolát nyitott, ekkor kezdett érdeklődni a természettudományok iránt, s a tanításhoz szükséges szemléltető eszközöket kezdett készíteni. 1761-ben jelent meg Rudiments of English Grammar (Az angol nyelvtan alapjai) című kötete; a beszélt nyelven alapuló nyelvtankönyv ötven évig volt használatban.
1762-ben lelkésszé szentelték, majd 1765-ben jogi doktorátust szerzett.
1767-ben [Benjamin Franklin] biztatására könyvben foglalta össze kora ismereteit az elektromosságról, és leírta saját kísérleteit is.
Lelkipásztori hivatása mellett elkezdte tanulmányozni a gázokat, és az akkor ismert három gáz (levegő, szén-dioxid, hidrogén) mellett további tíz gázt fedezett fel, melyeket 1772-ben publikált. Ebben az évben kísérletezte ki a víztisztítás és a szódavízgyártás folyamatát.
1774. augusztus 1-én vörös higany-oxidot hevítve felfedezte az oxigént. Folytatva a gázok tanulmányozását felfedezte az ammóniát, a kén-dioxidot, a nitrogént és a szén-monoxidot.
Felismerte a fény jelentőségét a növények életében, és hogy a zöld növények oxigént bocsátanak ki.
Vallási és politikai nézetei miatt a francia forradalom idején már minden vallási és politikai intézmény ellenségének tartotta. A párizsi Bastille lerombolásának második évfordulóján az erőszakos tömeg elpusztította házát, könyvtárát, laboratóriumát.
1793-ban újabb gyűlölethullám lobbant föl ellene, emiatt 1794-ben korábban emigrált fiait követve az Egyesült Államokba utazott.
Amerikai évei alatt folytatta irodalmi és vallási tevékenységét, és befejezte hatkötetes keresztény egyháztörténetét.
1804. február 6-án hunyt el Northumberlandban (Pennsylvania, USA).
A róla elnevezett Priestley-érem az American Chemical Society (Amerikai Kémiai Társaság) legnagyobb kitüntetése.
