(Heilbronn, Württemberg, 1814. nov. 25. – Heilbronn, 1878. márc. 20.)
Német hajóorvos, a hő és a mechanikai munka közötti kapcsolat felismerője.
Forrás: Emilio Segré Visual Archives
1814-ben született Württembergben egy gyógyszerész fiaként. Már fiatalon is sokat kísérletezett fizikai és kémiai dolgokkal, 10 éves korában megpróbált megépíteni egy örökmozgót, sikertelenül.
Hajóorvosként megfigyelte, hogy az emberek vénás vére a trópusokon élénkebb színű, amiből arra következtetett, hogy magasabb környezeti hőmérsékleteken kevesebb oxigént használ szervezetünk a testhőmérséklet fenntartásához és a munkavégzéshez.
Ez szolgált alapjául annak az ötletének, hogy a mechanikai munka és a hő kapcsolatban állnak egymással.
A gázok kétféle fajhőjének eltéréséből számította ki 1842-ben a mechanikai munka hőegyenértékét, majd 1845-ben kimondta az energiamegmaradás törvényének megfogalmazását (ez az elv végül Joule és Helmoltz eredményeiből kiindulva állt össze). Sok küzdelem árán ismerte csak el a tudományos közvélemény ezt a tételt, Mayer sokáig hasztalanul küzdött az elismerésért.
1850-ben öngyilkosságot kísérelt meg, ami idegbetegségének volt betudható. 1862-ben Tyndall egy Royal Institutionban tartott előadáson kijelentette, hogy az első helyet az energiamegmaradás tételének megalkotásában Robert Mayert illeti meg.