Kármán Tódor

Kármán Tódor gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus.

1881. május 11.-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Trefort utcai Gimnáziumban végezte. Ezt követően a Budapesti József Nádor Műegyetemen szerzett kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelet 1902-ben.
Az egyetem elvégzése után egyéves sorkatonai szolgálatra hívták be az osztrák-magyar közös hadseregbe. Ezután tanársegédként dolgozott Bánki Donát mellett a gépészeti tanszéken, illetve emellett a Ganz-gyár tanácsadója is volt.
1906-ban ösztöndíjjal a Göttingeni Egyetemen folytatta a tanulmányait. Itt hidrodinamikával, aerodinamikával, határréteg-elmélettel és repülőgép szárnyprofil-elmélettel foglalkozott. A repülés elmélete különösen foglalkoztatta. Felmerült a repülők alkatrészei szilárdságának a problémája, és ezt a témát választotta doktorátusi értekezésére. Ez magyarul és németül is megjelent. Ezzel együtt állást is felajánlottak neki az egyetemen.

Később a Zeppelin, léghajóépítő társaság egy szélcsatorna megépítését bízta az egyetemre. 1911-ben, miközben ezt próbálta kifejleszteni Kármán, felfigyelt egy váltakozó irányba forgó örvény kialakulására egy lapos akadály mögött, és ezt róla nevezték el Kármán-örvénysornak.
Kis időre elvállalt egy professzori állás a Selmecbányai Bányászati Akadémián, de mivel látta, hogy itt a kísérleti munkáira nem kaphat elég támogatást, visszament Göttingenbe.
1912-ben az Aacheni Műszaki Főiskola aerodinamikai tanszékén kapott egy állást. Itt megszervezte az Aeronautikai Kutató Intézetet, aminek a professzora lett.

1913-ban repült először, ami nagy hatással volt rá. 1914-ben behívták katonának, és egy év múlva áthelyezték a a fischamendi repülőarzenál kísérleti állomására. Itt 1917-ben Zurovecz Vilmossal benyújtották a repülőgép szabadalmát. 1918-ban elkészítettek egy katonai megfigyelő célú, kísérleti helikoptert, ami benzinmotor hajtású volt, és acélsodronyokkal a földhöz rögzítve, 50 méter magasságban több mint 30 felszállást végzett és folyamatosan fél óráig lebegett.
A háború után hazatért Magyarországra, de 1920-ban ismét Aachenbe ment, ahol az aerodinamika professzora lett. Rakéta meghajtású autóval, vitorlázó géppel is kísérletezett.

1926-ban az USA-ba utazott, és előadásokat tartott Pasadenában és Aachenbe felváltva. Itt is megszervezte az aerodinamikai kutatóintézetet. 1930-ban végleg az USA-ba költözött, de még három évig az aacheni intézet vezetője maradt.
1934-ben a Douglas cég megbízásából DC-3-as aerodinamikai elméleti számításokat végzett a világ egyik legsikeresebb utasszállító gépéről. Az ő kezdeményezésére ült össze először a nemzetközi repüléstudományi kongresszus 1938-ban. Ugyanebben az évben kapott megbízást a repülőgépek felszálló úthosszát lerövidítő stratrakéták kifejlesztésére.
Ezután részt vett bombázógépek kifejlesztésében, illetve ballasztikus rakéták fejlesztési programjaiban. Szakmai tekintélye folyamatosan nőtt ez idő alatt. Útjára indított egy repülési kutatásokkal foglalkozó részleget, a AGARD-ot, ami azóta is a működik a NATO-nál.

1959-ben Kármán Tódorról nevezték el a hiperszonikus repülés tanulmányozására létrehozott kutatóintézetet az amerikai légierő által. Ő volt az első elnöke a Nemzetközi Űrhajózási Akadémiának, ami 1951-ben alakult.
Haláláig a légierő legtekintélyesebb bizalmi emberének számított, közvetlen kapcsolatban volt az USA legmagasabb rangú katonai személyeivel. Munkásságával hozzájárult az amerikai természettudományos és katonai gondolkodás irányának megváltozásához.

1962-ben hazalátogatott a Magyar Tudományos Akadémia meghívására, és a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták, és átnyújtották neki a gyémántdiplomát is. Elsőként vehette át az amerikai tudósok közül a National Medal of Science kitüntetést Kennedy elnöktől 1963. május 5.-én. Kármán életében több mint 25 egyetem díszdoktora volt.
1963. május 5.-én hunyt el Aachenben. Emlékére a Marson, illetve a Holdon krátert neveztek el.