Itt úgynevezett egyhéjú tetőszerkezetekről beszélünk, és ezeknél nem csak a hőszigetelő képesség, hanem a lépésállóság is fő követelmény. A lépésállóság a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy bizonyos érték feletti nyomószilárdsággal rendelkező anyag „lépésálló”, tehát maradandó károsodás nélkül elviseli a kíméletes járkálásból, figyelmes munkavégzésből eredő igénybevételeket.
A szigetelés megkezdése előtt ki kell választani a megfelelő szigetelőanyagot. Ez nehéz, mert azok nagyban különböznek egymástól. Lapostetők hőszigetelésénél nem csak a könnyűbeton és a habcement alkalmazható, hanem a polisztirolhab és a kőzetgyapot is. Mára azonban egyre többen keresik az ökológiailag semleges építőanyagokat, így már számos versenytársa van az ismert szigetelőanyagoknak. A parafa-, és farostlemezek mellett teljesen új, részben kipróbálatlan, rendszeresen pótolható természetes szigetelőanyagok gazdagítják a választékot, mint a len, a cellulóz, használt papír vagy a birkagyapjú.
Fontos azonban, hogy a nem járható és hasznosított lapostetők esetén mások a hőszigetelő anyagok terhelési viszonyai. Nagyobb tetőterhelés esetén olyan hőszigetelő anyagok beépítése szükséges, amelyeknek nagyobb a terhelhetősége.
Kizárólag extrudált polisztirolhab alkalmazható a fordított rétegrendű lapostetők hőszigetelésére. Kéthéjú tetőszerkezeteknél nyitott szálszerkezetű kőzet-, vagy üveggyapot-hőszigetelés alkalmazása javasolt (például padlástereknél).