Más néven: fénykibocsátó dióda. Rövidítése az angol Light Emitting Diode szavakból adódik. A dióda által kibocsátott fény színe a félvezető anyag összetételétől, ötvözőitől függ. A LED inkoherens keskeny spektrumú fényt bocsát ki. A fény spektruma az infravöröstől az ultraibolyáig terjedhet.
Tehát a LED olyan félvezető, amely elektromos áram hatására fényt bocsát ki. Nem melegszik, minimális a fogyasztása, mindemellett a fejlesztéseknek köszönhetően egyre nagyobb a fényereje és az élettartama. Üzemeltetési költsége igen alacsony.
Leggyakoribb felhasználási területe:
- fényreklámok (forgó-, futószövegek és álló feliratok),
- dekorációs fények (rejtett világítás, élek-kontúrok kiemelése, futófények, díszítő motívumok pl. karácsonyra)
Napjainkban egyre nagyobb teret nyer az otthoni és színpadi világítástechnikában is, hiszen kifejezetten jótékony hatással bír az áramszámlára.
1955-ben Rubin Braunstein fedezte fel a gallium-arzenid és egyéb félvezető-ötvözetek infravörös emisszióját. Később, 1961-ben Bob Biard és Gary Pittman felfedezte a gallium-arzenid fénykibocsátását, amit az elektromos áram gerjesztett. Ez a fény a nem látható, infravörös tartományba esett. Ők már felismerték a munkájuk fontosságát, és szabadalmaztatták a LED-et. Így pedig 1962-ben, Nick Holonyak fejlesztette ki az első gyakorlatban használható látható fényű LED-et.