Magsugárzásnak nevezzük azon sugárzásokat, melyek atomok magátalakulása közben keletkeznek. Ezt a sugárzást hívják radioaktív sugárzásnak is.
A magsugárzás háromféle formában hagyja el a bomló atomot:
· α sugárzás, mely He atomokból áll, kis hatótávolságú, élő szervezetre roncsoló hatású. Áthatoló képessége kicsi, levegőben néhány centiméter.
· β sugárzás, mely nagy energiájú elektronsugárzás. Áthatoló képessége levegőben néhány méter.
· γ sugárzás, mely rövid hullámhosszú, nagy energiájú elektromágneses sugárzás. Áthatoló képessége levegőben néhány száz méter.
Radioaktív sugárzás a röntgensugárzás is, mely értékeiben megegyezik a γ sugárzással, de nem magsugárzás, mert az atomhéj sugárzásából keletkezik nem az atommag átalakulása következtében.
A magsugárzás formája, energiaértékei, felezési ideje jellemző a kibocsátó atommagra, a sugárzás adatainak méréséből megfelelő számításokkal vissza lehet következtetni a kibocsátó anyag fajtájára, mennyiségére. A magsugárzás ezen tulajdonságait használják ki a modern dozimetriai vagy radioaktív izotópos vizsgálati módszerek az orvostudomány, a biokémia, a földtörténeti kutatások, a törvényszéki munka és még számos tudományág területén.
A magsugárzások veszélyes élettani hatása a sugárzásban terjedő töltéssel rendelkező részecskék ionizáló képességének következménye - az anyagon áthaladva ionizálják az atomokat, közben leadva energiájukat.
Az élő szervezetet érő ionizáló sugárzások hatására sejtburjánzás indul meg, károsodik a DNS (ezt használják fel a daganatos megbetegedések terápiájában is), továbbá károsítják a makromolekulákat is, ami a szövetek pusztulását okozza.