Már 642 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


A monitor a számítógépes rendszer elsődleges kimeneti eszköze. Ezen eszköz nélkül lehetséges ugyan kommunikálni gépünkkel, de az igen nehézkes lenne (pl. nyomtatón keresztül). Mivel a monitor a számítógépen végrehajtott minden tevékenységünket kijelzi, azokra a gép a monitoron „válaszol”, fontos, hogy milyen monitort használunk.

 

Kezdetben egyszerű úgynevezett monokróm monitorok(fekete/fehér, vagy más színkombináció, pl fekete/zöld) léteztek, melyeket az idő és az igények már nagyon régen meghaladtak.

 

CRT: 

A grafikus felületű operációs rendszerek megjelenése után vált szükségessé a színes úgynevezett katódsugárcsöves monitorok megjelenése. Ezek neve a képmegjelenítési technológiájuk miatt CRT (Cathode Ray Tube) lett. Ezeknél a szerkezeteknél a megjelenítő egy képcsőnek nevezett egység, melynek belül egyik végén egy úgynevezett elektronágyú, másik oldalán egy foszforral bevont vastag üveg (ez az, amit látunk). Az elektronágyú által kilőtt és generált mágneses mező által irányított elektronnyalábok egy résmaszknak nevezett alkatrész lyukain keresztül a foszforborításba ütközve és felvillannak, majd elhalványodnak. (A résmaszk 1 lyuka 1 pixelnek felel meg.) Ha az egy pontot elérő elektronnyaláb elég gyakran ütközik a kijelző adott pontjához, azt folyamatosan világítónak látjuk. A képpontok frissítésének gyakoriságát frissítési frekvenciának hívjuk, mely fontos adat, hiszen a gyakoribb frissítés kisebb képvibrálást eredményez. A színes monitoroknál három színből, a piros, a zöld és a kék (RGB) állíthatók elő a színek, ehhez monitoronként 3 elekrtonágyúra van szükség.


LCD/TFT:

Az LCD (Liquid Crystal Display) egy úgynevezett folyadékkristályos kijelző, melynek ősét a kvarcórákban volt fellelhető. Az LCD-képernyők alapja egy elektromos áram vezetésére alkalmas kristályos anyag, amely a folyékony és a szilárd halmazállapot között ingadozik. A folyadékkristályok általában hosszú, egyenes, pálcika alakú molekulák. Ha egy folyadékkristály-réteget barázdás üveglapok közé helyeznek, akkor a molekulák a barázdák mentén helyezkednek el. Ha az egyik lapot 90 fokkal elforgatják, a laphoz közeli molekulák újrarendeződnek, és merőlegesek lesznek a másik laphoz közeli molekulákra. A két lap között a kristályrács többi része negyedfordulatnyi csavart ír le. Az így kapott lapka a rajta áthaladó fény (háttérvilágítás) polarizációs síkját 90 fokkal elforgatja. A kijelzőkben használt folyadékkristályok molekuláinak egyik vége egy kissé pozitív, a másik egy kissé negatív töltésű. Ha az üveglapokra egy kis feszültséget kapcsolunk, a molekulák ennek megfelelő helyzetet vesznek fel, és a folyadékkristály már nem forgatja el az áthaladó fény polarizációs síkját. Ha a feszültséget lekapcsoljuk, a rács visszatér az előző állapotba. A kijelző készítésekor az üveglapokat olyan lineáris polarizációs szűrőkkel egészítik ki, amelyek egymásra merőlegesek. A beérkező fényt az első szűrő polarizálja, a folyadékkristály 90 fokkal elforgatja, majd a fény áthalad a második szűrőn, és kilép a másik üveglapon. Ha feszültséget kapcsolunk a kijelző elektródájára, a beérkező fény anélkül halad át a folyadékkristályon, hogy az elforgatná a polarizációs síkot, ezért nem tud áthatolni a második polárszűrő rétegen. Az eredmény: az elektródák által lefedett felületen a kijelző elfeketedik. A színes LCD kijelző képpontjait a szokásos RGB-színkeverés színszűrővel meghatározott alapszíneire osztott alképpontok alkotják. Az alképpontokhoz tartozó elektródákra bocsátott nagyon pontosan szabályozott feszültség segítségével különböző színárnyalatok megjelenítésére képes a kijelző. Az úgynevezett aktív mátrixos LCD kijelzők képpontjai 256 különböző árnyalatra képesek, elviekben pedig 16 millió különböző színárnyalat elektronikus megjelenítésére van lehetőség.

TFT (Thin Film Transistor) Vékonyfilm Tranzisztor. LCD technológián alapuló technológia, melynél minden egyes képpont külön tranzisztorból áll.

 

Az LCD monitorok előnyei és hátrányai a CRT-vel szemben:

Előnyök:

  • Helytakarékos
  • Könnyebb
  • Nem vibrál (villogásmentes)
  • Alacsony sugárzású
  • Kevésbé terheli meg a szemet
  •  Mára lényegesen nagyobb felbontással bír
  •  Magasabb fényerő és kontraszt
  • Konvergenciamentes, geometriailag pontos kép
  •  Kisebb áramfogyasztás
  • Környezetbarátabb
  •  Kíméli a szemet

Hátrányok:

  • A kép csak bizonyos látószögön belül jó igazán.
  • Oldalról vagy felülről nézve a kép elszíneződhet, jelentősen veszíthet kontrasztosságából.
  • Magasabb beruházási költség (meg kell jegyezni, a CRT monitorok a kereskedelmi forgalomból mára gyakorlatilag kiszorultak.)
  • Néhány szempontból képminőségben még a legújabb LCD-monitorok is jóval elmaradnak CRT-s társaiktól.
  • Előfordulhatnak pixelhibák (világító vagy halott pixelek).
  • A panel nem teljes lefedettsége miatt a háttérvilágítás átjuthat, így a ki- bekapcsolt állapot közötti fekete szín eltérő.
  • Háttérvilágítás egyenetlenségéből adódó képhomogenitási gondok (A LED háttérvilágítás ezt a problémát orvosolja)
  • Lassú válaszidő esetén mozgókép-utánhúzás.


A szócikkhez társított címkék:
CRT , LCD , monitor , televízió , TFT , TV
Hirdetés




Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Szépségpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági, pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár mindent a borokról szépség, divat, smink