Nikolausz Kopernikusz lengyel csillagász, orvos, kanonok.
1473. február 19-én született Turuń-ban. Apja kereskedő volt, ám korai halála miatt Kopernikuszt a nagybátyja nevelte. 18 évesen a Krakkói Egyetemen kezdte el a csillagászati tanulmányait, majd később Bolognában tanult görögöt és matematikát. Ez után a Pádua-i és Ferrara-i Egyetemen orvostudománnyal és jogtudománnyal foglalkozott, és Ferrarában egyházjogból doktorátust is szerzett.
Tanulmányai elvégzése után nagybátyja háziorvosa és titkára lett. 1512-ben, nagybátyja halála után őt nevezték ki Warmia egyházmegye kanonokának, amely posztot élete végéig betöltötte.
Élete során felújította és a megalapozta a heliocentrikus (napközpontú) világrendszert, és ezzel megszüntette a Földnek a többi égitesthez viszonyítva kitüntetett szerepét. Az ő életművével indult meg a támadás a középkori, dogmatikus elveken alapuló természettudomány ellen. Commentaiolus című írásában rögzítette asztronómiai gondolatait 1514 körül.
Fő műve: De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi körök forgásai) 1543-ban jelent meg Nünbergben, halála évében. Ettől az évtől számítják sokan az újkori tudomány kezdetét.
Nevéhez fűződik tehát a heliocentrikus világkép megalkotása, amely szerint a Föld és a többi bolygó kering a Nap, illetve a Hold a Föld körül. Elméletével forradalmasította az egész világképet, és megalapozta Galilei, Kepler és Newton felfedezéseit.
1543. május 24-én hunyt el, Frombork-ban.