Már 641 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


 A periódusos rendszer 7. eleme. Nemfémes, színtelen, szagtalan, környezeti hőmérsékleten gáz halmazállapotú anyag, atomtömege 14,0067 g/mol, kémiai jele: N

Sűrűsége 0 °C hőmérsékleten, 101,325 kPa légköri nyomáson 1,2506 g/L

Olvadáspontja            63,14 K, azaz -210 °C

Forráspontja 77,35 K, azaz -195,8 °C

 

Mint önálló kémiai elemet 1772-ben Sir Ernest Rutherford Nobel-díjas kémikus és fizikus ismerte fel a levegő alkotórészeként, majd Antoine Laurent de Lavoisier francia vegyész kísérletei során nevezte el „azote”-nak. (Régies magyar neve is ebből származik, „azót”, vagy magyarítva „légeny”.) Az 1790-ben megjelent „Élémens de Chymie”  című könyvében Jean-Antoine Chaptal nevezi először „nitrogéne”-nek, a görög „nitron” és „gennaó” szavak összekapcsolásával, melynek magyar megfelelője nagyjából „salétromot alkotó”. 

A nitrogén atommagja kis méretű, elektronegativitása viszonylag nagy, így háromszoros kovalens kötéssel is képes kémiai kötést alkotni. Molekulája kétatomos, vagyis két nitrogénatom alkot egy nitrogénmolekulát (N2). Elemi formában főleg a levegőben fordul elő, melynek 78%-a nitrogén.

 

Az élőlények számára a nitrogén rendkívül fontos elem, a fehérjék és a DNS egyik fő alkotóeleme. Az élőlények legtöbb fajtája nem képes a légköri nitrogént felvenni, ezért azt nitrogénvegyületek formájában veszik magukhoz. A növények számára a talajban lévő szerves anyagok jelentenek nitrogénforrást, melynek lebomlásakor karbamid szabadul fel, amiből a baktériumok ammóniát (NH3) és szén-dioxidot (CO2) állítanak elő, ezek szénsav (H2CO3) és ammónium-hidroxid (NH4OH) keletkezése közben vízben oldódnak. Az így keletkező ammónia-, vagy ammóniumiont (NH4+) egyes pillangósvirágú növények (pl.: zab, lucerna, borsó, bab, lóhere) gyökerein élő, ún. nitrifikáló baktériumok képesek megkötni, majd nitrit- (NO22-), vagy nitrátionná (NO3-) alakítani. Ezeket az ionokat a növények már képesek felvenni, szervezetükbe építeni, s így továbbadni a többi élőlénynek.

 

Környezeti hőmérsékleten atmoszférikus nyomáson a nitrogén különlegesen semleges gázként viselkedik (ún. inert gáz), csak nagyon kevés anyaggal lép reakcióba. Vízben csak nagyon kis mennyiségben oldódik, nem éghető és nem táplál égést. Ezek a tulajdonságai teszik keresetté számtalan ipari alkalmazásban, pl. kiválóan alkalmas oxigénmentesítésre élelmiszerek csomagolásában, borászatban, vegyiparban, alumíniumkohászatban, elektronikai iparban forrasztóberendezések üzemeltetéséhez, vagonok, illetve veszélyes anyagokat szállító járművek anyagmentesítése és szellőztetésére, valamint nyomáspróbákhoz, földgáz-kutak fúrásainál a rétegnyomás növelése céljából. Továbbá az üzemelés körülményei között nem cseppfolyósodó inert gáztöltetként például légrugók, hidraulikus rendszerek tágulási terének gáztölteteként, tűzoltókészülékek túlnyomásos hajtógázaként. Cseppfolyós formában a nitrogént hűtőközegként alkalmazzák élelmiszerek gyorsfagyasztásában, fémiparban.

 

A nitrogén számtalan vegyületet képes létrehozni, legfontosabb vegyületei:

 

Szerves nitrogénvegyületek:

Alkaloidok, Amidok, Aminok, Azovegyületek, Benzimidazolok, Fenotiazinok, Guanidinek, Imidazolok, Izocianátok, Kinolinok, Kvaterner ammóniumvegyületek, Nitraminok, Nitrilek, Nitrovegyületek, Pirazolok, Piridinek, Purinok, Tetrazolok, Triazinok 


A szócikkhez társított címkék:
elem , nitrogén




Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Pókerpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági és pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár borkulturális tudástár pókerenciklopédia