Már 642 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


.A Paksi Atomerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság (PA Zrt.) jogelődje az 1976. január 1-jén létrehozott Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) volt. A vállalat megalapítása egy új hazai iparág megjelenését jelentette, nevezetesen az atomenergia alkalmazását villamos energia előállítására. Ennek az új iparágnak a megjelenése szoros összefüggésben van a világ más részein lezajlott atomenergetikai programokkal.

 

A paksi atomerőmű létesítése volt a XX. század legnagyobb ipari beruházása Magyarországon.
Az erőmű négy, VVER-440 típusú blokkját 1982-87 között helyezték üzembe. 1994-re az erőmű elvégezte a blokkok biztonságának teljes újraértékelését, emellett az eredeti 440 MW villamos teljesítmény a turbina átalakítás – a szekunder köri rekonstrukció révén – a hatásfoknövelésnek köszönhetően fokozatosan 470 MW lett.
A folyamatos fejlesztések és az 1996-2002 között végrehajtott biztonságnövelő intézkedések (BNI) program eredményeként a paksi blokkok biztonsági színvonala megegyezik a hasonló korú nyugati atomerőművek biztonsági színvonalával.
További hatékonyságnövelés a reaktor hőteljesítményének emelésével lehetséges, amit a nemzetközi tapasztalatok is megvalósíthatónak mutattak.

A szakemberek a teljesítménynövelési program szerint 2005-2009 között mind a négy paksi blokkon 8 %-os reaktor teljesítmény-növekedés mellett 500 MW blokkonkénti villamos teljesítmény elérést terveztek meg. Az átfogó fejlesztési programnak köszönhetően a névleges összteljesítmény – az 1., a 2. és a 4. blokkon végrehajtott teljesítménynövelés után – már 1970 MW lett. A 3. blokk teljesítménynövelési programja 2009-ben fejeződött be. A körültekintő megalapozó munka és a sokrétű átalakítások révén az atomerőmű négy blokkjának egyenkénti névleges teljesítménye 2009-től 500 MW.
A Paksi Atomerőmű a magyarországi villamosenergia-termelésben meghatározó szerepet tölt be, annak mintegy 40 %-át adja. 2008-ban az erőmű négy blokkja összesen 14 818 GWh villamos energiát termelt. A teljesítménynövelés és az üzemidő-hosszabbítás - a biztonság fenntartása és folyamatos prioritása mellett – hosszú távra biztosítja az ország villamosenergia-ellátásának nagy részét, a hazai nukleáris energetika jövőjét.


Az erőmű rövid története


A tervezési fázisban több terület is szóba került mint az atomerőmű lehetséges telephelye, de az alábbi összefoglalásban ismertetett szempontok miatt Paks mellett döntöttek a tervezők:


- a telephely környezete síkvidéki jellegű terület, a talajjellemzők miatt a feltöltési és alapozási munkák könnyen végezhetők,
- a területen a terepszint speciális kialakítása miatt az árvíz- és belvízvédelem biztosított,
- a Duna minimális vízhozama kb. 750 m3/s, és ennek az értéknek csupán 15-20 %-át használja fel az erőműhűtési célokra,
- a meteorológiai jellemzők kedvezőek, a település az erőmű szélárnyékában fekszik,
- az erőmű 30 km-es körzetében a népsűrűség az országos átlagnál kisebb,
- kedvező elhelyezkedése miatt javítja a déli országrész villamosenergia-ellátását, valamint a teljesítmény országrészek közötti elosztását,
- a telephely gazdaságosan csatlakoztatható az országos villamostávvezeték-hálózathoz,
- az építési anyagok és a nagyberendezések egy része vízi úton szállítható, könnyen biztosítható az üzemi terület csatlakoztatása a közúti és vasúti fővonalakhoz,
- Paks település – természeti és infrastrukturális adottságai miatt – jó lehetőséget biztosít az üzemeltetők elhelyezésére,
- a telephely adottságai lehetővé teszik a kapacitás későbbi növelését,
- a beruházás döntő jelentőségű a mezőgazdasági jellegű Tolna megye további ipari fejlődése szempontjából.

 

Az ország nagy tervező, építő és szerelő vállalatai már túl voltak az ország számos helyén megvalósult beruházásokon: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Ózd, Százhalombatta, Tatabánya, Tiszaújváros. Az ország nagyberuházásain szerzett tapasztalatokat és szakmai ismereteket Pakson újabbakkal kellett gyarapítani, mert itt nagy hangsúlyt kapott a minőségi munka és a biztonsági követelmények. Pakson nem hegeszthetett a hegesztő szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező egyén, előbb minősített hegesztői tanfolyamot kellett végeznie. Ám nemcsak a minőségi elvárások jelentettek új helyzetet, hanem a mennyiségi követelmények is. Az Erőmű Beruházó Vállalatnak 4 építő és 7 technológiai szerelő vállalattal volt fővállalkozási szerződése.

A háttérben 14 tervező- és kutatóintézet állt, 166 vállalattal és 1723 érvényben lévő szerződéssel. A magyar szakembereken kívül megjelentek szovjet, lengyel, cseh, német mérnökök és szakmunkások. Az építkezésen csúcsidőben közel 10 ezer ember dolgozott. Ezt a hatalmas létszámot nehéz volt Paksra irányítani, ezért igénybe vettek több mint 1000 fő honvédségi erőt, továbbá KISZ építkezéssé nyilvánították Paksot és a KISZ ide irányította a fiatal szakembereket.

Paks nagyközség élete felbolydult az építkezés megkezdésével, ám a tervezők – az előző nagyberuházások tapasztalatain okulva – külön városrész kialakításával igyekeztek csökkenteni a konfliktusokat. Úgy építették fel a lakótelepet, hogy az építők elvonulása után az üzemelők vehessék igénybe a lakásokat. A nagyközségi lakosság és az építők, majd az üzemeltetők közötti viszony a kezdeti nehézségek után aránylag gyorsan normalizálódott, Paks lakóinak száma megduplázódott – 21 ezer fő lett – és 1979. január 1-től városi rangot kapott a volt nagyközség.

 

Az atomerőmű építésének fontosabb fázisai az 1. blokk indításáig

 

1967. február 16. A Nehézipari Minisztérium (NIM) Villamosenergia-ágazat zsűrijén a paksi telephelyet fogadták el.
1969. április 7. A paksi atomerőmű területén a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói megkezdték a felvonulási villamos hálózat építését. Ők az első „fecskék”. Megkezdődött a hideg vizes csatorna kiásása és az üzemi terület feltöltése.
1969. december 31. Az építkezést leállítják, az év végéig 148 millió forintot használtak fel.
1971. október 21. A 3393/1971.sz. kormányhatározat 1973 első félévére írta elő egy 880 MW-os paksi telephelyű atomerőmű építését.
1972. szeptember Létrehozták az Atomerőmű Beruházás Titkárságát, és kinevezték az atomerőmű miniszteri biztosát Szabó Benjámin személyében.
1973. február A Gazdasági Bizottság ideiglenes engedélye alapján folytatódtak a félbehagyott terület-előkészítő munkálatok.
1973. augusztus A szovjet fél bejelentette: módosítja a biztonságtechnikai előírásokat.
1973. november 8. Kezdetét vette az üzemi terület feltöltésének második üteme.
1974. január 30. A hidegvizes csatorna 50 %-osan készen állt.
1974. április A 22. sz. Állami Építőipari Vállalat megkezdte tevékenységét az építkezésen.
1974. augusztus Megkezdődött az 1. és 2. blokkok építése.
1975. november 24. A nehézipari miniszter aláírta a Paksi Atomerőmű Vállalat alapítási okmányát.
1976. január 1. A Paksi Atomerőmű Vállalat megkezdte működését.
1976. március 30. Megindult a forgalom az új vasúti pályán Paks és az erőmű között.
1976. november 23. Elindult a távfűtés a beruházáson és a lakótelepen.
1978. július A 3308/1978. MT. sz. határozat alapján bevezették az építkezésen a folyamatos munkarendet.
1979. január 1-én Paks városi rangot kapott.
1979. július 1. Megalakult a PAV Üzembe Helyezési Főosztálya.
1979. december Kormányközi egyezménytervezet készült a paksi atomerőmű 2*1000 MW-os bővítéséről. Az előkészítő munkák egy részének elvégzése után a programot 1989-ben leállították.
1980. október 20. Végleges helyére kerül az 1. blokk reaktortartálya.
1980. december Megérkezett az első üzemanyag-szállítmány.
1981. február Megkezdődött az 1. blokk technológiai rendszereinek üzembe helyezési műveletsorozata.
 

A blokkok párhuzamos kapcsolása

1. blokk: 1982. december 28.


2. blokk: 1984. szeptember 6.


3. blokk: 1986. szeptember 28.


4. blokk: 1987. augusztus 16.


Üzemidő-meghosszabbítás és bővítés
Az erőműben 2008 februárjától kisebb kapacitásbővítés és a blokkok élettartam-hosszabbítása folyik, így az eredetileg 2012-2017 között leállítandó reaktorok üzemideje 2032-2037-ig kitolódik. A bővítés lehetőségeit a Teller-projekt név alatt mérik fel.

 

Műszaki jellemzők


A Paksi Atomerőmű 1976-ban alakult, 4 darab VVER 440/213 típusú nyomottvizes reaktort tartalmaz, beépített teljesítménye 1850 MW. A négy blokk a világ élvonalába tartozik, évek óta az első 25 legbiztonságosabb blokk között szerepelnek. A reaktorok hatásos teljesítménye 3 x 460 + 470 MW, hőteljesítményük egyenként 1375 MW, ezáltal a hatásfokuk 34% körüli. Az 1-es blokk 1982-től üzemel, a 4-es blokk pedig 1987-től. Ez az erőmű adja az ország energiatermelésének 40 %-át, és a 2001-es évben 14180 GWh energiát táplált az országos hálózatba.

A reaktorok üzemanyaga urán-dioxid (UO2), amelyből egy reaktorban 42 tonnányi mennyiséget helyeznek el. Az urándioxidból 9 mm magas, 7,6 mm átmérőjű hengeres pasztillákat préselnek. Az uránpasztillákat egy cirkónium-nióbium ötvözetből készült, 2,5 m hosszú, 9 mm külső átmérőjű csőbe helyezik, amelyet feltöltenek héliumgázzal, és ezután hermetikusan lezárnak. A burkolat megakadályozza a hasadványok kikerülését a hűtővízbe. Az üzemanyag-tabletta és a burkolat együtt jelentik a fűtőelempálcát.

Mivel a több tízezer fűtőelempálca egyenkénti mozgatása, cseréje gyakorlatilag megoldhatatlan lenne, a fűtőelemeket kötegekbe foglalják. A fűtőelemkötegek (kazetták) hatszöges keresztmetszetűek, és egyenként 126 fűtőelemet tartalmaznak. A nyomottvizes reaktorok közül csak a VVER-ek kazettája hatszöges, a többié négyzet keresztmetszetű. A kazettákban lévő UO2 üzemanyag dúsítása 1, 6, 2, 4 vagy 3,6 % lehet, de egy kazettában rendszerint csak azonos dúsítású fűtőelemek vannak. A kazetták 14,4 cm laptávolságúak. Az aktív zónában összesen 349 kazetta fér el, ebből az üzemanyagkötegek száma 312.

A VVER-440 típusban a láncreakció szabályozásához a fűtőelemkötegekkel azonos méretű abszorbens (bóracélból készült) kazettákat használnak, amelyek felülről lógnak be az aktív zónába. A reaktorban összesen 37 ilyen szabályozó és biztonságvédelmi kazetta van, amelyek közül üzem közben 30 állandóan kihúzott állapotban, és az aktív zóna fölött helyezkedik el. Ezek a biztonságvédelmi rudak, amelyekkel a reaktor bármikor biztonságosan leállítható. A maradék 7 abszorbens kazettával az üzem közbeni teljesítmény-szabályozást végzik, de természetesen ezek is ellátnak biztonságvédelmi funkciót. A szabályozókazetták aljához egy-egy fűtőelemkazettát kapcsolnak, így a kihúzott abszorbensek helyén is üzemanyag található.
Az aktív zónát a 312 db üzemanyag-kazetta, a 37 db abszorbens rúd és a moderátor szerepét is betöltő hűtővíz alkotja. Az atomerőművet indulása után egy évvel leállítják, és kiszedik a már kiégett, eredetileg 1,6 % dúsítású kazettákat, és helyükre a 2,4 % dúsítású kazettákat rakják. A 3,6 % kezdeti dúsításúakat is átrakják (a 2,4%-osak helyére), és helyettük új üzemanyagot raknak a zónába. Ezután az erőművet évente leállítják, és kiveszik a leginkább kiégett üzemanyag-kazettákat. A kezdeti töltetet kivéve minden kazetta három évet tölt a reaktorban.

Az aktív zóna a függőleges elhelyezésű, hengeres reaktortartályban található, melynek teljes magassága 13,75 m, külső átmérője 3,84 m. A tartály acélból készült, falvastagsága az aktív zóna magasságában 14 cm, belülről pedig 9 mm vastag rozsdamentes acél bevonattal van ellátva a korrózióvédelem céljából. A tartályon különböző magasságban helyezkedik el a hűtőközeg be- és kivezetésére szolgáló hat belépő és hat kiömlő csonk.

Az elhasználódott üzemanyag-kazettákat áthelyezik a reaktor melletti pihentető medencébe, ahol víz alatt tárolják őket. Ekkor már nem folyik bennük nukleáris láncreakció, csupán a radioaktív bomlások eredményeznek kismértékű hőfejlődést. Öt év tárolási idő elteltével a kazettákat Oroszországba szállítják újrafeldolgozás céljából. Minden szállítmány külön megegyezést igényel. Hosszú távon egyelőre nincs megoldás a kiégett kazetták tárolására, a problémát rövid időre megoldja az erőmű területén épülő átmeneti tároló, de az elkövetkezendő 50 évben megoldást kell találni a végleges tárolásra.

Az atomreaktor teljes élettartamát a reaktortartály élettartama határozza meg, ezt a hatalmas szerkezetet ugyanis nagyon költséges lenne kicserélni. A tartály anyagának kristályszerkezete az állandó neutronsugárzás hatására rongálódik, emiatt az atomerőművek tervezett üzemideje 30-40 év. A Paksi Atomerőműben újabban eme élettartam meghosszabbítása érdekében a zóna szélére kiégett, ún. negyedéves kazettákat tesznek. Az ilyen kazettákban már kevés a hasadóképes U235, emiatt azokból jóval kevesebb neutron lép ki, így kisebb neutronsugárzás éri a reaktortartályt. Ebben az ún. alacsony kiszökésű zónában tehát már négy évet töltenek az üzemanyag-kazetták.

Érdemes megjegyezni, hogy a neutronsugárzás hatására bekövetkező anyagszerkezeti változásokat – a ridegedést – vissza lehet fordítani abban az esetben, ha a tartály anyagát magas hőmérsékletre hevítik fel. Ekkor a kristályhibák „megjavulnak”, olyan új anyagszerkezet jön létre, mintha a tartály újonnan készült volna. Ilyen eljárást a világ több reaktorán alkalmaztak már, így hosszabbítva meg azok élettartamát

Az aktív zónában felszabaduló hő elszállítását a reaktor körül lévő 6 darab hűtőkör végzi. Egy hűtőkör felépítése: A névleges állapotban 297 oC-ra felmelegedett víz az ún. melegágon lép ki a reaktorból, és jut el a gőzfejlesztőbe. A gőzfejlesztő hatalmas (2,3 m átmérőjű, 12 m hosszú), fekvő henger alakú hőcserélő, amelyben a víz hőjének egy részét átadja a szekunder kör vizének, miközben a primer köri víz 267 oC-ra hűl le.

A radioaktív primer köri víz a gőzfejlesztőben 5536 db 16 mm átmérőjű fűtőcsövön áramlik át, így forralva fel a gőzfejlesztőben lévő inaktív szekunder köri vizet. A lehűlt hűtőközeg a hidegágon jut vissza a reaktorba. A víz cirkulációját keringető szivattyú biztosítja. Minden hűtőkör külön-külön lezárható az ún. főelzáró tolózár segítségével, melyből minden körben két darab található.

Gőzfejlesztők elhelyezkedése a reaktortartály körül

 

A VVER típusú reaktorok nyomottvizes rendszerűek, azaz a primer körben nagy nyomás fenntartásával biztosítjuk azt, hogy a hűtőközeg ne forrjon fel (a víz forráspontja 1 bar nyomáson 100 oC, a primer körben uralkodó 123 bar nyomáson viszont már 330 oC körüli). A nyomás állandó értéken tartására szolgál a térfogatkompenzátor vagy nyomáskiegyenlítő. Minden blokkhoz 1 db térfogatkompenzátor tartozik, amely az egyik hurok melegágához csatlakozik. A térfogatkompenzátor egy álló elrendezésű tartály, melynek alját az egyik hűtőkör melegágával, tetejét (szelepeken keresztül) az egyik hidegággal kötik össze. A tartályban 325 oC-os, telített állapotú víz, és felette gőzpárna található.

A szekunder körben történik a reaktorban megtermelt hő átalakítása mozgási, majd villamos energiává. A gőzfejlesztőben lévő 223 oC-os, 46 bar nyomású tápvizet a csövekben keringő 297 oC-os primer köri víz 258 oC-ra melegíti, és felforralja. A keletkező gőzből a vízcseppeket el kell távolítani, ugyanis a turbinalapátokat károsítják a vízcseppek. Erre szolgálnak a kilépő gőz útjába helyezett cseppleválasztó zsaluk. Ezek olyan terelőlemezek, amelyeken áthaladva a vízcseppek lecsapódnak, így a kilépő gőz nedvességtartalma már alacsonyabb, mint 0,25 %.

A gőzfejlesztőből kilépő, mintegy 450 t/h tömegáramú gőz a turbinára kerül, és meghajtja a turbina lapátjait. Egy adott blokkban lévő 6 gőzfejlesztőből 3 együtt táplál egy turbinát. A Paksi Atomerőműben 8 darab turbina és 8 darab 230 MW-os generátor van. A turbinában egy tengelyen helyezkedik el egy nagynyomású és két kisnyomású ház, valamint a generátor fogórésze. A turbina nagynyomású háza 6 fokozatú, azaz a gőz expanziója és munkavégzése 6 fokozatban történik. A nagynyomású turbinaházban a gőz hőmérséklete kb. 140 oC-ra csökken, nedvességtartalma pedig 12 %-ra nő. Emiatt a kisnyomású házba való belépés előtt a cseppleválasztó és gőztúlhevítő berendezésbe kerül, ahol a turbinára káros vízcseppeket eltávolítják, és a telítési hőmérséklet fölé melegítik. A két kisnyomású ház 5-5 fokozatú.

A már munkát végzett gőz a kondenzátorba kerül, ahol csaknem 13 000 csőben a Dunából kivett hűtővíz áramlik. A hűtőcsöveken a gőz kb. 25 oC-os hőmérsékleten lekondenzálódik. Minden turbinaegységhez két kondenzátor tartozik, amelyekben 0,035 bar nyomást (vákuumot) tartanak fenn. A turbinán a munkagőzt a gőzfejlesztő és a kondenzátor közti nyomáskülönbség hajtja át.

A cseppfolyósodott munkaközeget különböző tisztító és előmelegítő berendezéseken keresztül a tápszivattyúk visszajuttatják a gőzfejlesztőbe. Az előmelegítésre az erőmű jobb hatásfoka miatt van szükség. Az előmelegítést a turbináról vett gőzzel végzik, melynek során a kondenzátorból kilépő 25 oC hőmérsékletű víz 9 hőcserélőben végezetül 223 oC hőmérsékletűre melegszik fel. A tápvíz ezen a hőmérsékleten lép be a gőzfejlesztőbe, ahol újra felmelegíti a primer köri víz hőenergiája.

Minden egyes blokknak külön vezénylőterme van, ahová befutnak a reaktor és a turbina üzemi adatai. Az erőműben két reaktorcsarnok van, mindegyikben két reaktor található. A turbina, a generátor, és a hozzájuk kapcsolódó berendezések a turbinacsarnokban vannak.

A paksi telephelyről származik a hazai termelés közel 40 %-a. Jelenleg (és évek óta) igen magas, 74 % körüli a paksi atomerőmű üzemeltetésének társadalmi elfogadottsága.
A Magyar Országgyűlés 2009. március 30-án 330 igen, 6 nem szavazat és 10 tartózkodás mellett elvi jóváhagyását adta Pakson új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez.

Forrás: www.npp.hu
            villany.uw.hu

 

Atomerőmű 


A szócikkhez társított címkék:
erőmű , termelő
Hirdetés




Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Szépségpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági, pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár mindent a borokról szépség, divat, smink