A plutóniumot 1940-ben fedezte fel Glenn T. Seaborg, Edwin M. McMillan, J. W. Kennedy és A. C. Wahl, uránból és deuteronokkal történő bombázással állították elő. Nevét a Plútó bolygónak köszönheti. A plutónium (latinul: Plutonium, vegyjel: Pu) az aktonoidák csoportjába tartozó mesterséges, radioaktív, fémes kémiai elem, a periódusos rendszer 94. tagja.
15 izotópja ismert. Ezek közül a legjelentősebb a 239Pu, melynek felezési ideje 24 100 év, viszont a legstabilabb izotópja a 244Pu. Ennek a felezési ideje kb. 80 millió év.
Hat allotróp módosulata van. A szobahőmérsékleten stabil módosulat sűrűsége 19,37 g/cm3, olvadáspontja 640 °C. Elektromos ellenállása nagy.
A plutónium a természetben rendkívül kis mennyiségben fordul elő, előállítását atomreaktorokban valósítják meg, és radioaktív áramforrásokban használják fel. Nagyon veszélyes a radioaktivitása miatt, és oldatban pedig még veszélyesebb.