Radiátorok működése

 

1; A központi fűtéses rendszerek egyik legelterjedtebb hőátadó egysége a radiátor.

A radiátorok feladata a fűtendő helyiség hővesztésének pótlása. Ezt a leggyakrabban használt megoldás szerint úgy érhető el, hogy adott hőmérsékletű forró vizet - hőhordozó közeget - a kazánból (távfűtés esetén a távfűtőműtől) a radiátorba vezetünk, ahol az hőjét a radiátor felületén keresztül átadja a helyiség levegőjének, miközben lehül, és a radiátor elmenő kivezetésén keresztül távozik.

A radiátor teljesítménye függ:

• A radiátor méretétől

• Felületének nagyságától

• A radiátorba vezetett víz hőmérsékletétől.

A megfelelő méretű radiátor kiválasztásánál figyelembe kell venni a 

• Helyiség méretét,

• Ajtók ablakok 

o számát, 

o méretét, 

o szigetelési képességeit

• A helyiségben elérni kívánt hőmérsékletet

• A külső hőmérsékletet

• A radiátorba bevezetett hőhordozó közeg hőmérsékletét.

A pontos méretezést bízzuk szakemberre!

 

Kialakításuk szerint sok megjelenési formában léteznek:

• Hagyományos öntöttvas radiátor (elavult, már nem gyártják)

• Hagyományos lapradiátor (népszerűsége egyre csökken az újabban megjelenő formák miatt, melyek nagyobb hatásfokkal és kisebb helyigénnyel bírnak.)

• Padló radiátor (A padló síkjába süllyesztett árokban fut végig, előnye hogy szinte láthatatlan, hátránya, hogy nehezebben tisztítható, és szinte kizárólag új építésű ingatlanoknál használható, ahol a padlózat/menyezet vastagsága megengedi. Légzsilipként is használható)

• Szalagradiátor (kifejezetten esztétikus megoldás, fal mentén szegélyként húzódik meg. nem a helyiség levegőjét, hanem a feláramló levegő segítségével a falat melegíti. Bármely már meglévő melegvizes rendszerbe könnyen integrálható)

 

2; Elektromos radiátorok, olajradiátor

Működésük alapelve azonos a fent leírtakkal annyi különbséggel, hogy a hőátadó közeg nem víz, nem a kazántól vagy távfűtőműtől érkezik, hanem olajjal töltött önálló egységek, melyekben a hőátadó közeget elektromos fűtéssel melegítjük.