Magyarországon a radioaktív hulladék fogalmát az MSZ14344 számú 1988-as szabvány fogalmazza meg. Ebben az áll, hogy: „a hulladékanyag, amely sugárvédelmi jellemzők alapján nem kezelhető közönséges hulladékként.”
Tehát radioaktív hulladék alatt értendő minden további felhasználásra már nem szánt, gazdasági, szociális, oktatási vagy kutatási tevékenységből származó radioaktív anyag.
A lakosság az atomenergia békés célú felhasználásával kapcsolatban a radioaktív hulladékok kezelését tartják a legnagyobb problémának, pedig szakszerű tárolás és kezelés mellett azok nem jelentenek veszélyt a környezetre. Például a fosszilis tüzelésű erőművek és az egyes iparágak is termelnek veszélyes hulladékokat, ráadásul sokkal nagyobb mennyiségben, mint az atomreaktorok.
Osztályozása
Aktivitás-koncentráció szerint:
- kis aktivitású hulladékok: < 5*105 kBq/kg
- közepes aktivitású hulladékok: 5*105-5*108 kBq/kg
- nagy aktivitású hulladékok: > 5*108 kBq/kg
Halmazállapot szerint:
- szilárd hulladékok
- cseppfolyós hulladékok
- légnemű hulladékok
Felületi teljesítmény szerint:
- kis felületi dózisteljesítményű hulladékok: < 3*10-2 Gy/óra
- közepes dózisteljesítményű hulladékok: 3*10-2-10-2 Gy/óra
- nagy dózisteljesítményű hulladékok: >10-2 Gy/óra
Felezési idő szerint:
- rövid élettartamú hulladékok: max. 30 nap a felezési idő
- közepes élettartamú hulladékok: max. 30 év a felezési idő
- hosszú élettartamú hulladékok: 30 év feletti a felezési idő
A különböző kategóriákba eső hulladékok különböző kezelési és elhelyezési módokat igényelnek.