A radon egy radioaktív nemesgáz, láthatatlan, szagtalan. Az urán bomlási sorában található meg. Anyaeleme a rádium, amely megtalálható a földkéregben, a talajban és részben építőanyagainkban. A radon felezési ideje 3,8/nap, tehát ennyi idő alatt csökken a felére a kezdeti mennyisége.
Ez az idő elég arra, hogy a talaj felső rétegeiből – vagy az építőanyagokból – a levegőbe kerüljön, és itt a körülményektől feldúsulva a lakosság természetes eredetű sugárterhelésének meghatározó alkotórésze legyen.
Amikor kikerül a szabadba, a radon nagy mértékben felhígul, aktivitási koncentrációja néhány Bq/m3 lehet. Mivel a radon nemesgáz, ezért a belélegzett radon túlnyomó részét kilélegezzük. Ugyanakkor bomlástermékei a levegőben található kisméretű szilárd részecskékhez, az aeroszolokhoz kötődnek, amelyek jelentős hányada kiülepedik tüdőnkben, a hörgőkben. Ezek a falára rakódhatnak, és ott megtapadva alfarészecskékkel bombázzák a hörgőhám leginkább sugár-érzékeny, osztódó sejtrétegét. Egy részük – oldékonyságuktól függően – bekerül a keringésbe, majd az egyes szervekbe, szövetekbe.
Az alfa-sugárzásnál ugyanaz az elnyelt energia 20-szor nagyobb biológiai hatást válthat ki, mint a röntgen-, gamma- vagy a béta-sugárzásé. Ez a sűrűn ionizáló sugárzások esetében a rövidtávon belüli nagy energiaátadás miatt lehetséges. A sejtek elpusztulnak, vagy mutáns sejtek keletkeznek az energiaátadás hatására. A mutáns sejtek könnyen rák előtti állapotba kerülhetnek, majd egyéb káros hatásokra rákos sejtekre osztódhatnak. Magas radon-koncentráció esetén a radon és leányelemeinek hosszú időn át történő belélegzése megnöveli a tüdőben a rákos daganatok kialakulásának kockázatát.