Szócikk változásai

A salak az ércek olvasztásának, illetve ásványi anyagok különböző hőkezeléses feldolgozási eljárásainak mellékterméke.

 

Általában zománc- vagy üvegszerű anyag, ami a megmunkált nyersanyagban levő földes alkotórészek és bizonyos fém-oxidok vegyüléséből, vagy tisztán fém-oxidokból keletkezik. A salak savas anyag: legnagyobb mértékben kovasavat, de a felhasznált anyagok jellemzői szerint elenyésző mértékben kénsavat, foszforsavat, arzénsavat, antimonsavat, krómsavat, illetve egyéb savféléket tartalmaz.

 

A kovasav mésszel, magnéziával, barittal, mangán-, vas-, réz-, ólom-, nikkel-, cink- és kobaltoxiddal, valamit alkáliákkal vegyül, ezeket nevezzük a vegyület alapjául szolgáló anyag szilikátjainak. Legkönnyebben olvaszthatók az alkáliszilikátok, magasabb hőfokon az ólom-, vas-, mangán- és rézszilikátok, a legmagasabb olvadásponttal pedig a földszilikátok rendelkeznek.

A kémia orto-, meta- és poliszilikát salakokat különböztet meg, a kohászati szaktudomány ezeket a fémtartalom szerint nikkeles, ólmos, ónos, rezes vagy vasas, a kohászati technológia szerint pedig nagyolvasztó-, kavaró-, frissítő-, Bessemer-, Thomas- stb. salaktípusokra bontja.

Az iparból visszamaradó salak a kohászati technológia jellegétől függően eltérő jellemzőkkel rendelkező, nagy tömegű anyag. Felhasználhatóságát folyamatosan kutatják, bizonyos keverékeit számos építőipari műveletnél használják. Nagy tömegben útépítésnél, alapozásnál, töltések erősítésénél alkalmazzák, megőrölt alakban cement-, granulált alakban betonadalékként használható fel. Ezeken kívül a salaknak számtalan olyan felhasználási formája létezik, ahol különböző technológiai előkezeléseket is alkalmaznak, pl. habosítják, pelletizálják, gyapotszerű fonalrendszerekbe nyújtják (salakgyapot). A foszfát tartalmú salakok műtrágya készítésére is felhasználhatók.