Talajszonda

 

A talaj, mint hőforrás kiaknázására szolgáló berendezés a talajszonda. A hő kinyeréséhez egy függőleges csövet helyeznek el a talajban, 50m mélyen. Fagyálló víz kering a vezetékben, amelybe beáramlik a hő, mint a nála alacsonyabb hőmérsékletű közegbe. Az íly módon felmelegedett közeget egy szivattyú juttatja fel, ahonnan –a hőjét leadva- visszakering. 

 

Előnyei:

 

• a talaj hője nem függ a külső hőmérséklettől, így állandó hőforrásként használható

• kisebb, mint az egyéb hőtermelő berendezések

• szinte bárhol kialakíthatók (pl.: sziklás hegyekben is)

• nincs szükség kiegészítő hőforrásra

• megoldható fele a hűtés is ([hőcserélővel]?)

 

Nagy figyelmet kell fordítani a szondalyuk cement szuszpenzióval való kitöltésére, mert ha nem a lyuk aljáig töltik ki, akkor nagymértékben csökken a hőátadás, így a hőteljesítmény is. Erre az a legjobb módszer, ha a lyukba injektáló csövet is vezetünk, hogy teljesen ki lehessen tölteni a hézagokat.

Egy külső osztó- gyűjtő aknában van összefogva a szonda minden eleme, ahonnan eljut a hő a házhoz egy hidraulikusan zárt csővezetéken keresztül.