A falak közötti belső tér vízszigetelésére használják ezt a kifejezést. Az a lényege, hogy egyfajta teknőt képeznek bitumenlemezes szigeteléssel. Ez úgy történik, hogy a főfalak alá már bekerült szigetelés, és ez körbe 20 cm-et lelógott kívül. A falra pedig egy speciális kellősítő – kenhető szigetelőanyag – felvitele után ráolvasztjuk a szigetelést. Előtte egy alapvakolat már felkerült a falra, amire azért volt szükség, mert a téglafelület eléggé egyenetlen. Így a vízszigetelést ne szúrhatta, sérthette meg semmi. A kellősítőre pedig azért volt szükség, hogy a lemez jobban odaragadjon, odakössön a falra. Ez felfogható egyfajta alapozónak.
A falra kerül tehát a 4,5 mm-es üvegfátyol-betétes bitumenlemez, ami perzselővel lett a falra olvasztva, és ezt jól össze kell olvasztani még a főfalak alól kilógó darabbal. Ezután a pinceszinten – a szintén a főfalak alá tett csíkokkal összeolvasztva –, az aljzatra kell tenni a szigetelést. Itt is kellősítőt kell használni, a széleken 15 cm átfedésekkel. Duplán meg kell erősíteni a sarkoknál és a széleknél. Erre jön majd egy technológiai fólia és az aljzatbeton.