Urán
Az urán az aktinoidák csoportjába tartozó nehéz, ezüstfehér, fémes, radioaktív, nagy sűrűségű kémiai elem, a periódusos rendszer 92. tagja (neve latinul: uranium, vegyjele: U, nyelvújítás-kori magyar néven: sárgany).
A fém urán színe ezüstös. Fajsúlya: 19,1 kg/dm3.
Története
Az urán a naprendszerünk keletkezésekor került a Föld anyagába 2 milliárd évvel ezelőtt. 1789-ben fedezte fel Martin Heinrich Klaproth egy szurokérc nevű kőzetben. Az elem nevét az Uránusz bolygóról kapta. 1841-ben különítette el először fémként Eugene-Melchior Peligot, és 1850-ben használták először kereskedelmi forgalomban, méghozzá az üveggyártásban (az első ilyen vállalat a Lloyd & Summerfield). Az urán radioaktív jellegét először 1906-ban észlelték.
Előfordulása
Az urán elszórtan az egész földkéregben megtalálható. Átlagos koncentrációja 3-5 gramm/tonna. A földkéreg urántartalma - 25 km mélységig számolva - 100 milliárd tonnára becsülhető, míg az óceánoké 10 millió tonnára. Gyakorlatilag sokkal kisebb mennyiség használható: csak azok az előfordulások, ahol az urán koncentrációja három nagyságrenddel magasabb. A talajok urántartalma 0,7-11 ppm között alakul (foszfor-műtrágya használatakor előfordul 15 ppm is). Egyes baktériumfajok testükben felhalmozzák az uránt, annak koncentrációja 300-szor magasabb lehet a környezeténél.
2005-ben 17 ország állított elő dúsított urán-oxidot. A legnagyobb termelő Kanada (a világtermelés 27,9%-ával) és Ausztrália (22,8%). Nagyobb termelők még: Kazahsztán (10,5%), Oroszország (8,0%), Namíbia (7,5%), Niger (7,4%), Üzbegisztán (5,5%).
Felhasználása
Az atomerőművekben nem színtiszta fém-uránt, hanem 1,2-2,4 és 3,6% U235-re dúsított urán-dioxid tartalmú pasztillákat használnak, amelyeket hosszú, vékony üzemanyagpálcákban halmoznak fel. Az üzemanyag-pálcákat csoportokban kötegelik, és megfelelő alakzatban (hőátadás és neutronelnyelés miatt) elhelyezik a reaktorban