Már 641 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


A vezetékek szigetelőrétegét általában egy vagy több szigetelőanyag, valamint szigetelőanyagok kombinációja képezi. Legáltalánosabb szigetelőanyagok, és azok felhasználási területei:

 

Papír és a szigetelő masszák
 
Ezek ma már nem igazán használatosak, pedig szakemberek szerint ez az egyik legjobb szigetelőanyag. Az, hogy ma már nem használják annak köszönhető, hogy a gyártásuk nem oldható meg gazdaságosan, mivel az újabb technológiák alkalmazásával már olcsóbban lehet gyártani és szerelni. 
A kábelek, vezetékek szigetelésére alkalmas papírokat gyantától, lignintól, fel nem tárt farostanyagoktól gyakorlatilag mentes, megfelelően őrölt, hosszú szálú, töltőanyagmentes cellulózrostokból, enyvezés nélkül állították elő. A kábelpapír alapanyaga tehát a tiszta, fehérítetlen nátriumcellulóz volt. A felhasználás körülményeitől függően többféle minőségű kábelpapír készült.
 
Szálas anyagok
 
Ezt sem igazán használják már, kiszorították a korszerűbb gyártási eljárások. A gyengeáramú vezetékeknek sok típusa készült textilbeszövéssel. Ezek anyaga azbeszt, pamut, len, kender, selyem, viszkóz, de használtak még poliamid, poliészter és polivinil alapú anyagokat is. 
A textiliparban is használt eljárással szőtték rá a szigetelést a vezetőre. A késztermék felhasználástól függően különféle szövésmintákat, és szükség szerinti rétegszámot alkalmaztak. A szigetelésre pedig utolsó lépésben egy lakkréteget is felhordtak.   
 
Lakkok
 
Ez is régi módszer, mint az előzőek, azonban ezt még ma is használják. A lakkozott huzalokat különféle motorok és egyéb tekercsek előállításakor használják. A lakk alapanyaga a lakkgyanta, ami természetes, vagy szintetikus úton állítható elő. Különféle adalékanyagokkal segítik elő a jobb tapadást és filmképződést. A mechanikai tulajdonságok közül a legfontosabbak a rugalmasság, hajlékonyság és kopásállóság.
 
Az általános célú zománchuzalok 200 °C üzemi hőmérsékletet is el tudnak viselni. A forraszthatóság és a nagyfokú hőállóság csak a speciális lakkoknál érhető el egyidejűleg. Néhány mikrométer a kész lakkréteg vastagsága, azonban villamos szigetelési tulajdonságai kitűnőek. Olyan területeken alkalmazható, ahol kis helyigényű tekercseket kell létrehozni.
 
PVC (polivinil-klorid)
 
Ez tekinthető a legelterjedtebb szigetelőanyagnak. Jól feldolgozható, olcsón előállítható, kedvezőek a villamos paraméterei a szigetelés szempontjából, valamint kémiailag is jól ellenálló. Az általa szigetelt kábel alapesetben -20 °C és +70 °C közötti üzemi hőmérsékleten alkalmazható, de vannak olyan változatai, amelyek elviselik akár a -40 °C és a +105 °C is. Lángállóság szempontjából a kábelgyártásban használt PVC önkioltónak minősül. Ez azt jelenti, hogy égetés hatására meggyulladhat ugyan, de amint a külső hatás véget ér, a szigetelés is elalszik, nem ég tovább. Emiatt a tulajdonsága miatt alkalmazzák szívesen annak ellenére, hogy nem halogénmentes. Mivel nagyon hajlékony, ezért alkalmazható flexibilis vezetékek gyártására is alacsony hajtogatási igénybevétel mellett. 
PE (polietilén)
 
A PVC-hez hasonlóan ez is széles körben használt szigetelőanyag. Különböző változatait használják a kábeliparban: alacsony sűrűségű PE (LDPE), nagy sűrűségű PE (HDPE), térhálósított PE (XLPE) és habosított hab-porszigetelés. Az egyes fajták villamos és mechanikai tulajdonságai eltérnek egymástól. Általánosságban elmondható a PE-ről, hogy paraméterei jelentősen jobbak, mint a PVC-é, és nem is drágább anyag. Tulajdonságai:
  • kevésbé hajlékony,
  • nem önkioltó, ezért belső terekben nem, viszont külső terekben remekül alkalmazható, mivel itt kiváló mechanikai védelmet biztosít,
  • alkalmazott üzemi hőmérséklet akár -50 °C és +100 °C között is lehetséges, az alkalmazott anyagoktól függően.
Polietilént használnak erősáramú kábelek szigetelésére, a térhálósított változatát pedig közép és nagyfeszültségű kábelek készítésénél. 
 
Gumiszigetelés
 
Amikor a hajlékonyság kiemelt fontosságú és várhatóan folyamatos hajtogatásnak lesz kitéve a kábel, akkor nagy rugalmasságú szigetelést kell alkalmazni. Nem csak a szigetelés anyagát kell ilyenkor jól megválasztani, hanem nagy flexibilitású vezetőt is kell választani. Tehát, ha komolyabb mechanikai igénybevétel mellett nagy hajlékonyságú kábelre van szükség, akkor gumikábelt kell használni. 
A gumiszigetelésű vezetékek és kábelek alapanyaga a nyersgumi (kaucsuk). A kaucsuk származékok lehetnek természetes eredetűek, vagy mesterségesen előállítottak.  
A gumiszigetelésnél fontos művelet a vulkanizálás, ami abból áll, hogy a felvitt gumikeveréket felmelegítik, aminek következtében fizikai tulajdonságai megváltoznak. A vízgőzben, forró levegőben és a sófürdőben történő eljárások ismertek vulkanizálásnál. A kábeliparban többnyire a vízgőzt használják erre a célra.
 


A szócikkhez társított címkék:
szigetelés , vezeték




Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Pókerpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági és pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár borkulturális tudástár pókerenciklopédia