Hővezető képesség

 Hővezetési tényező (λ) az anyag lényeges belső tulajdonságára, a hővezető képességére vonatkozik. 

Hőátadás során bizonyos sebességgel hő halad át az anyagon. A haladási sebesség magától az anyag atom összetételétől függ: bizonyos anyagon gyorsan keresztülmegy a hő, más anyag esetén a hő mozgás nagyon lassan megy végbe.

A hő nagyon gyorsan terjed pl. fém kanál esetében, viszont nagyon lassan terjed egy hőszigetelt házban.

Ha két különböző hőmérsékletű tárgy kapcsolatba kerül egymással, a hőenergia cseréje zajlik. Ez a csere, az úgynevezett hővezetés, hatására a melegebb tárgy kihűl, és a hűvösebb tárgy felmelegedik.

Az anyag hővezető képessége a benne levő részecskék sebességét méri. Amikor különböző hőmérsékletű anyagok kerülnek egymással kapcsolatban, a gyorsabban mozgó részecskék ütköznek a lassabban mozgó részecskékkel, és az energia kiegyenlítődik. A gyorsabban mozgó részecskék energiát adnak le, és ezért lelassulnak, a lassabban mozgó részecskék felveszik az energiát, és így gyorsabbak lesznek. Ez a hőátadás addig folytatódik, míg minden anyag részecskéje azonos sebességgel nem mozog. Ez az egyensúlyi hőmérséklet a két anyag átlaghőmérséklete körül van.

A termikus áram egyenesen arányos a hővezetési tényezővel. Különböző anyagok különböző hővezetési tényezővel rendelkeznek. Magas együttható azt jelenti, hogy a hő gyorsan mozog, alacsony együttható esetén pedig lassan.

Hővezetési tényező, jele: λ (lambda) amely az anyag minőségétől függ. Azt mutatja, hogy 1 m²-nyi felületen (A), két egymással párhozamos, egymástól 1 m távolságban levő (L) anyagon másodpercenként mekkora hő (Q) vezetődik át, 1 K (1 ^oC) hőmérsékletkülönbség (ΔT) hatására.

Egyenlet formában ez a következőképpen néz ki:

Hővezetés = hő × távolság / (terület x hőmérsékleti gradiens)

λ = Q × L / (A × ΔT)

Pár gyakori anyag hozzávetőleges hővezető értékét tartalmazza az alábbi táblázat.