Amikor a levegőszennyezés túllépi a megengedett koncentrációt, akkor szmogriadót kell hirdetni. A szó az angol füst és köd szavakból származik (smoke+fog), és 1911 körül Harold Des Voeux fizikus alkotta meg.
Két fajtája van:
• London-típusú szmog: ezt főleg a szén égéséből és a kéndioxid, illetve a por kibocsátásából származó légszennyezés okozza. Ez a szennyezésfajta a köddel párosulva a levegőben lebegő kénsavcseppeket eredményezhet. Ez a típusú szmog először 1850-ben fordult elő, és napjainkban egyre ritkább.
• Los Angeles-típusú szmog: ez egyfajta fotokémiai szmog, ami nagyfényes napokon intenzív közlekedés mellett fordul elő. A kipufogógázból a nitrogén-oxidok és a szén-hidrogének reakcióba lépnek a napfény jelenlétében, és ártalmas gáz és aeroszol keveréket hoznak létre. Ózont is tartalmaz a fotokémiai szmog, valamint formaldehideket, ketonokat és PAN-t (peroxiacetil nitrátok) is. Az ózon a sztratoszférában 12 ppm-es koncentrációjú értéket is képes elérni, azonban a Föld felszínén a 0,04 ppm-et nem szokta meghaladni. Az említett anyagok mindegyike ingerli a szemet és károsítja a légzőrendszert. Hatással vannak továbbá a növényzetre is. Ez a típusú szmog fordul elő leginkább a nagyvárosokban nyaranta.