A megújuló energia felhasználásának egyik viszonylag könnyen elérhető módja a föld hőjének használata. Ezt úgynevezett geotermikus hőszivattyúk segítségével tehetjük meg. A geotermikus hőszivattyú az energiát talajszonda, vagy talajkollektor segítségével éri el.
Míg a talajszonda esetén a talajba 30-100 méter mély furatokat kell készíteni, a talajkollektornál a földfelszíntől mintegy másfél méter mélyen elhelyezett csőrendszerrel oldható meg. A talajkollektor nem a föld természetes belső hőjét, hanem a direkt napsugárzás által talajba jutott hőenergiát használja. A rendszer fontos eleme a talajvíz, mivel magasabb nedvességtartalom esetén a rendszer nagyobb hatásfokú, ugyanis a földfelszínre érkező napsugárzás hője a víz segítségével jut a talajba, azzal több hőt képes tárolni. Hátránya a viszonylag nagy helyigény (a fűtendő lakás méretnek mintegy 1,5-2-szerese), és az, hogy az adott területet nem szabad burkolni, építeni rá, hiszen az építés a területet érő napsugárzást gátolja meg, kiszáradása pedig a rendszer hatásfokát erősen csökkenti.