Békésy György akusztikus, biofizikus, egyetemi tanár. Nobel díjas (1961), az MTA tagja.
(Forrás: Wikipedia)
Békésy György 1899. június 3.-án született, Budapesten. Hamar elköltöztek innen a családjával, mert az apja gazdasági diplomata volt. Iskoláit ezért sok helyen végezte. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten kezdte (1909-1910), majd Zürichben végezte (1911-1915). A berni egyetemen tanult fizikát és kémiát 1916-1920 között, de doktorátusát fizikából Budapesten szerezte 1923-ban.
1924-1941 között a Postakíséleti Állomás mérnöki, majd főmérnöki beosztású kutatója volt, ahol a távközléssel kapcsolatos kutatásokat végzett. Ez keltette fel az érdeklődését a fül működésével kapcsolatban. 1946-ban folytatta a füllel kapcsolatos kutatásait Svédországban. Arra a következtetésre jutott, hogy a belsőfülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, mint ahogyan a középfület határoló dobhártya. Ezért a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy - nem lineáris – hullám halad végig, amelynek amplitudója a frekvenciatól függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el a maximumát. Azt is megmutatta, hogy ez a hullám csak a gyűjtő szerepet tölti be a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, amelyhez az energiát a csigában elektrokémiai források szolgáltatják.
1930-as években, és az 1940-es évek első felében Magyarországon végezte a kutatásait az emberi hallószerv működésével kapcsolatban, később ezért Nobel-díjat is kapott.
1947-ben az Egyesült Államokba utazott, és 1966-ig a Harvardon dolgozott. Itt a kutatásait kiszélesítette a látás és általában minden érzékelés közös tulajdonságait vizsgálta. 1966-ban a Harvardi laboratóriuma leégett, ezért elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását és haláláig ott dolgozott.
1972. június 13.-án hunyt el, Honolulu, Hawaii.