Az épületek energetikai tanúsítványa elvileg történhet csak a terveken és a kivitelező nyilatkozatán alapuló tiszta számítási módszerrel. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor két megoldás jöhet számításba:
- igyekszünk képet alkotni a házban felhasznált anyagokról az épület szerkezeteinek feltárásával,
- vagy műszerrel mérjük az épület hőkibocsátását, ilyen műszer lehet például a kontaktmérő vagy a hőkamera.
Az a tárgy, amely abszolút nulla fok feletti saját hőmérséklettel rendelkezik, hőt bocsát ki a környezete felé. A hőkibocsátás infravörös, vagyis emberi szemmel nem látható tartományban történik. Ez a tartomány körülbelül a 780 nm és 1 mm közötti sávot jelenti, amely a látható fénynél hosszabb hullámsávtartomány.
A hőkamera olyan eszköz, amely a beérkező infravörös hullámokat képpé is alakítja. Ezt az eljárást termográfiának hívjuk. Hasonló elv alapján történik a hőkamera képalkotása, mint egy digitális kameráé, viszont fényérzékeny chip helyett az infravörös sávban aktív érzékelőt tartalmaz, amelynek kimeneti adatait speciális szoftverrel lehet kalibrálni, hogy a keletkezett kép minél többet tudjon elmondani a mért objektumról, itt a házakról.
Hátránya, hogy megfelelő eredményt csak jelentős hőmérséklet-különbség esetén kaphatunk, tehát leginkább csak téli időszakban készítünk hőkamerás felvételeket. Vannak már újabb technológiák, azonban egy nyári naptól felmelegedett épület fűtési kibocsátása mérhetetlen még a késő nyári esti órákban is.
A hőkamerás képek előnye, hogy nagyon rövid időn belül, számítások nélkül képet adnak egy épület hőtechnikai, hőszigetelési állapotáról, és ez által már kisebb befektetéssel is nagymértékű energia-megtakarítás érhető el.
Az épület zöld kártyáját kiállító szakember gyakran készít hőkamerás felvételt a pontos képalkotás miatt. A hőkamerás kép árulkodik a ház hőveszteségeiről.