Fűtésoptimalizálás

A környezettudatosság szempontjából nagyon fontos a fűtés optimalizálása. Több ezer éve fűtenek szerte a világon, és mindig elég volt a fa, szén, olaj vagy gáz. A környezetvédelmi és energiahatékonysági megoldásokat a kényszer szülte. Már egyszerű odafigyeléssel, mértéktartással és kisebb beruházásokkal figyelemreméltó eredményeket lehet elérni a gazdaságos fűtés tekintetében is, és ezáltal sok energiát lehet megtakarítani.
Sok féle fűtési rendszer létezik, azonban mindegyiknek azonos a célja, mégpedig az, hogy minél tisztábban és hatékonyabban termeljen hőt, és az minél kisebb veszteséggel jusson célba. Három alapvető eleme van a fűtési rendszernek: a hőtermelő, a hőszállító és a hőleadó egység. Takarékosságra mindhárom esetében van lehetőség.

Hőtermelők

A távfűtés esetén nem igazán van beleszólásunk abba, hogy milyen kazán működik az erőműben, pedig nem mindegy, hogy az mit éget el, pakurát, lignitet, szenet, földgázt, vagy esetleg kommunális hulladékot, illetve az sem mindegy, hogy milyen szűrőkkel van felszerelve, és mi jön ki a kéményen.
Mivel a távhő kilométereket utazik, amire eléri a fogyasztót, ezért a legjobb szigetelésű csővezeték esetén is nagyon nagy lehet a hőveszteség. Ennél sokkal energiatakarékosabb megoldás a cirkó, a kondenzációs és a kombinált berendezések.
Az első, és viszonylag tiszta fűtési megoldás a gázkonvektor volt. Ennek előnye, hogy a szén-, és fatüzeléshez képest meglehetős tisztasággal égette el a finomított földgázt. Hátránya azonban, hogy a konvektor nyílt lángja a szoba levegőjét használja el.

Vannak az úgynevezett kondenzációs kazánok, amelyek nem csak tisztán égetik el a földgázt, hanem még a dupla csövezésnek köszönhetően az égéstermékek, a füstgázok hőjét is hasznosítják. Ezáltal a kéményen már csak viszonylag hideg, duplán hasznosított füst, leginkább csak vízgőz távozik.

Ezeken kívül vannak még alternatív megoldások is. Elsősorban vidéken alkalmazható a vegyes tüzelésű kazán, amelyben a biomassza (fa, lágy szárak, szalma) is elégethető. Ezeknél figyelni kell arra, hogy a biomassza megfelelően száraz legyen, különben nehezen éri el a gyulladási hőmérsékletet, és így pedig kormol, füstöl.
Megoldást jelenthetnek még a napkollektorok, valamint a környező levegő vagy a talajvíz hőmérsékletét hasznosító hőszivattyú, amelynek segítségével nagymértékben rásegíthetünk a fűtésre.

Hőszállítók: vezetékek

Nagyon fontos, hogy megfelelő minőségű, illetve megfelelő keresztmetszetű csövet kell választani. A kazán égésterében kezdődik a csőhálózat. Arra kell figyelni, hogy a fűtési szezon megkezdése előtt és annak befejezésekor a lehetőségekhez mérten portalanítani kell a csöveket. Ez történhet száraz ronggyal, vagy levegőbefújással, de semmiképpen sem vízzel vagy tisztítószerekkel.
Fel kell szerelni a csőrendszert jól méretezett keringető szivattyúval, megfelelő szabályozó csapokkal, légtelenítő szelepekkel és tágulási tartállyal.
Előfordulhat, hogy a fűtési rendszerekben nincs elég víz, vagy levegőbuborékok vannak a csövekben. Ez energiaveszteséget okoz, mivel akadályozhatja a keringést, hiszen egy félig töltött radiátor nem tud megfelelő mennyiségű hőt leadni. Fontos arra figyelni, hogy a rendszerben nyáron is benne kell hagyni a vizet, nem szabad leereszteni. Modern radiátorokban már hideg vizet is lehet keringetni, ami által nyáron hűteni lehet a lakást.

Hőleadók

A radiátorok hatékonyságának szempontjából nem az a fontos, hogy minél nagyobb méretű legyen, hanem, hogy minél bordázottabb, ugyanis ezek sokkal több hőt képesek leadni.
Javasolt minden radiátort megfelelő szabályozó csapokkal ellátni, ugyanis ezekkel le lehet venni a fűtést. Így lehet takarékoskodni, mert csak azokat a helyiségeket kell vele fűteni, ahol tartózkodunk. Ha nincs a lakásban programozható termosztát, akkor a fűtést éjszakára mindenképp érdemes levenni, valamint ha hosszabb időre távozunk, akkor egészen alacsony fokozatra kapcsolni.
Az sem jó, hogy ha teljesen kihűl a szoba, de 16-18 fok elegendő egy üres lakásnak. Vannak manuális és elektronikus szabályozók, amikkel ezt kényelmesen be lehet állítani. Az utóbbit például programozhatjuk úgy, hogy egész nap alacsony hőmérsékleten működik a fűtés, majd hazaérkezésünk előtt fél órával bekapcsol.
Ugyanez vonatkozik éjszakára is. Nagy melegben nem jó aludni, egészségügyi és takarékossági szempontból is mindenképpen előnyös, ha lekapcsoljuk éjszakára a fűtést. A már említett elektronikus szabályozóval pedig akár „ébresztő funkciót” is bekapcsolhatunk, ami által, mire fel kell kelni az ágyból, már kellemes a hőmérséklet.

A radiátorokon kívül azonban létezik még padló-, és falfűtés is. Ezek nagyobb beruházást igényelnek, mivel a csőhálózatot be kell építeni a padlóba, falakba. A padlófűtés akkor érvényesül igazán, ha nincsen rajta szőnyeg, illetve arra érdemes még figyelni, hogy a falfűtéses házaknál nem verhetünk be bárhová szöget, vigyázni kell a csőhálózatra. Sok előnye van azonban a fal-, és a padlófűtésnek. A kellemesen meleg padló és a falak jelentősen megnövelik a hőérzetünket, ami által több fokkal csökkenthetjük a szoba valós hőmérsékletét azonos komfort mellett.