Szócikk változásai

A kőszén egy főleg növények anyagából képződő különlegesen átalakult, szerves eredetű, éghető, üledékes kőzet. Kialakulásánál egy biokémiai folyamat, a tőzegképződés és egy geokémiai, a tőzeg kőszénné alakulása játsza a két főszerepet. Tőzegképződésnél az elpusztult szárazföldi növényi anyagok bomlása elzártan a levegőtől megy végbe. Eközben az úgynevezett mocsárgáz, vagyis metán és szén-dioxid távozik. A széntartalom ennek hatásásra feldúsul és szilárd állapotúvá válik. Amennyiben a láp medencéje sűllyed, a tőzeg nagy mennyiségben halmozódik fel. A tőzeg  vegyületeiből értékes fűtőanyagok keletkeznek, mint a [lignit], [barnakőszén], [feketekőszén], vagy az antracit. Fontos szerepet játszik az átalakulásban a nyomásnak és a hőmérsékletnek.

Általában több száz méteres mélységben húzódnak a széntelepek, de a felszín változása, pusztulása miatt gyakran a felszín közelébe kerülhetnek, vagy akár a felszínre is. 10-20 méteres mélységig külszini fejtéssel termelhető a kőszén. Nagyobb mélységben aknákat mélyítenek.
Fontos szerepe van a vegyiparban, fűtőanyagként alkalmazzák a [hőerőmű]vek, illetve pl. a vaskohászatban nélkülözhetetlen.

A történelemben Theophrastos Kr. e. 315-ben tesz először említést a kőszén használatáról. Szerinte a kovácsok használják őket, mert meggyulladnak és égnek. Középkori, csaknem minden országban elterjedt általános monda szerint, a szenet hegyi szellemek, hegyi manók mutatták meg az erdőben faszén égetéssel foglalatoskodó szegény kovácsnak. Ez a monda a belgiumi Ličge 1200 körüli régi krónikáiban módosult. Itt ugyanis a szegény kovácsnak angyal adta azt a tanácsot, hogy a szomszédos Publemont nevű hegyen ásson s a szenet ott csakugyan meg is találta. A kovács neve Hullos volt s az általa megtalált égő kőzetet róla nevezték el houille-nak, ami a kőszén francia neve.

A kőszenet a rómaiak és írások szerint a Kínaiak is tüzelésre használták, ugyanis a reggelig parázslott és olcsóbb volt, mint a fa. A szaporodó népesség miatt több erdő is kipusztult és emiatt kezdték el kezdetlegesen a szénbányászatot. Nem ismerték a szenet Egyiptomban, Főníciában, Palesztínában, hiszen itt nincsenek széntelepek.

Ennek dacára azonban nem használták, mert szénbányászás nyomait nem találjuk náluk. A legrégibb biztosabb adatok a kőszén ismeretére a 12. századból maradtak reánk.

A kőszén növényi szerves anyagokat tartalmaz, mint a szén, oxigén, hidrogén, nitrogént, ként és foszfort. Emellett szervetlen ásványi anyagokat, mint agyagot, iszapot is tartalmaz.

A kőszenet kezdetben tüzelésre használták, de az ipari forradalom hatására vált igazán jelentőssé. Porából brikettet sajtolnak, ami ugyancsak tüzelőanyag. Vegyipari felhasználása a 20. századtól jellemző. 1200-1300 °C-on anaerób körülmények között lepárolva kokszot, kamragázt és kátrányt kapunk.

Környezetre a kőszén elégetése rossz hatással van, ugyanis a füstgáz legnagyobb része szén-dioxid, amely okolható a [globális felmelegedés]ért. Valamint a [savas eső] keletkezésében a nitrogén és a kén oxidjainak van nagy jelentősége, hiszen a légkörben gyorsan hidrolizálódik. 

Magyarországi kõszénelõfordulások:

Mecsek hegység:
Hazánkban ez az egyetlen hely, ahol feketekőszén fordul elő. Pécs környékén a kőszéntelepes üledékes rétegsor vastagsága a 900 métert is elérheti és az 5 méternél vastagabb telepesk száma meghaladja a 170-et. A bányászat az 1700-as évek végén indult és 200 éven át működött. Veszélyes munkaterület volt a metánfelhalmozódás miatt. Főbb bányaközpontok: Pécs, Komló, Szászvár, Máza, Nagymányok.

Ajka:
A barnakőszén lelőhelye. Itt három telepcsoportban léteznek a kőszéntelepek. Az alsó telepcsoport tartalmazza a legjobb minőségű barnakőszenet, a középső telepcsoportban az ajkait nevű ásvány található, vagyis borostyánkő. gyengébb minőségű barnakőszenet a felső réteg tartalmazza. Ezeken a területeken magas volt az uránkoncentráció. 1980-as években a bányászat megszűnt.

Az ÉK-dunántúli eocén barnakõszén-terület:
Limnikus eredetű barnakõszén terület, jellemzõ rá a töréses szerkezet. A bányászat az 1700-as évek végén kezdõdött. A fõ központok Tatabánya, Dorog, Tokod, Balinka, Dudar Oroszlány, Nagyegyháza, Csordakút, Mány voltak (Mányban 2004 végén szûnt meg a bányászkodás). Az utóbbi három elõfordulásnál a kõszén közvetlenül alsóeocén bauxitra települ, így néhány vágatban mindkettõt fejtették. Az 1980-as évek elején zajlott "eocén program" keretében nagyszabású kutatás, bányafejlesztés és hasznosítási tervek születtek a kõszénvagyonra vonatkozóan. A bányászat azonban számos környezeti problémával járt együtt. A mélybányászat miatt a felszínen beszakadások, süllyedések keletkeztek. Mivel a bányászat rendkívül karsztvízveszélyes volt, intenzív szivattyúzást kellett végezni, ami a források kiapadásához, települések vízellátási nehézségeihez vezetett. A kõszéntelepek mennyisége és eloszlása sem igazolta a terveket. Mindezek miatt az 1990-es években a bányászat egyre inkább visszaszorult, ma már csak néhány kisebb bánya működik.

A nógrádi és borsodi barnakõszén-terület:
Az észak-magyarországi barnakõszén telepek az alsó-középsõ miocénben keletkeztek, limnikus jellegűek. A bányászat az 1800-as évek közepén kezdõdött, napjainkban már csak néhány, kisebb kapacitású bánya működik.

Brennbergbánya:
Alsómiocén korú barnakõszéntelepek a Soproni-hegység nyugati részén. A kõszéntelepes sorozat a paleozóos kristályos alaphegység lepusztult felszínére települ. Magyarország elsõ szénbányája ezen a területen mûködött, 1759-ben kezdték a termelést. Ma múzeum mutatja be az egykori bányászkodás körülményeit.

Várpalota, Hidas:
Várpalotán középsõmiocén korú lignit elõfordulás van. A bányászat az 1800-as évek második felében kezdõdött. Az 1960-as évektõl az inotai erõmű és alumíniumkohó használta az itt bányászott lignitet. Ugyancsak miocén korú lignitet bányásznak a Mecsek hegységben, Hidas közelében.

Mátra- és Bükkalja:
Pannon korú lignit. A terület a többi hazai kõszénlelõhelyhez viszonyítva kiemelkedõen nagy készletekkel rendelkezik. A becsült lignitvagyon több mint 3 milliárd tonna, míg az egyéb hazai elõfordulások készletei milliós nagyságrendűek voltak. A bányászat külszíni fejtéssel történik. A bányatérségeket folyamatosan vízteleníteni kell, mivel a talajvízszint a bányászat szintje fölött van. A bányászat központjai Gyöngyösvisonta és Bükkábrány. A bükkábrányi bányát 1985-ben nyitották meg. A pannon lignitek gazdasági jelentõsége igen nagy, mivel jelenleg ezek az ország legolcsóbb energiaforrásai. A lignitbõl a gyöngyösvisontai hõerõmûben nyernek villamos energiát.

Szombathely-Torony:
A mátra- és bükkaljai lignithez hasonlóan pannon korú lignitelõfordulás, mely Szombathelytõl nyugat felé, Ausztriába is áthúzódik. Szintén a Pannon-beltenger partszegélyi üledéke. Elõnye az elõzõ elõforduláshoz viszonyítva az, hogy a telepek nagy része a talajvízszint felett van, és vastagságuk nagyobb, illetve egyenletesebb, mint a mátra- és bükkaljai ligniteké. Külszíni bányászat Torony mellett folyt, az elõfordulás további bányászatra perspektivikus.
 

A kőszén egy főleg növények anyagából képződő különlegesen átalakult, szerves eredetű, éghető, üledékes kőzet. Kialakulásánál egy biokémiai folyamat, a tőzegképződés és egy geokémiai, a tőzeg kőszénné alakulása játsza a két főszerepet. Tőzegképződésnél az elpusztult szárazföldi növényi anyagok bomlása elzártan a levegőtől megy végbe. Eközben az úgynevezett mocsárgáz, vagyis metán és szén-dioxid távozik. A széntartalom ennek hatásásra feldúsul és szilárd állapotúvá válik. Amennyiben a láp medencéje sűllyed, a tőzeg nagy mennyiségben halmozódik fel. A tőzeg vegyületeiből értékes fűtőanyagok keletkeznek, mint a [lignit], [barnakőszén], [feketekőszén], vagy az antracit. Fontos szerepet játszik az átalakulásban a nyomásnak és a hőmérsékletnek.

Általában több száz méteres mélységben húzódnak a széntelepek, de a felszín változása, pusztulása miatt gyakran a felszín közelébe kerülhetnek, vagy akár a felszínre is. 10-20 méteres mélységig külszini fejtéssel termelhető a kőszén. Nagyobb mélységben aknákat mélyítenek.
Fontos szerepe van a vegyiparban, fűtőanyagként alkalmazzák a [hőerőmű]vek, illetve pl. a vaskohászatban nélkülözhetetlen.

A történelemben Theophrastos Kr. e. 315-ben tesz először említést a kőszén használatáról. Szerinte a kovácsok használják őket, mert meggyulladnak és égnek. Középkori, csaknem minden országban elterjedt általános monda szerint, a szenet hegyi szellemek, hegyi manók mutatták meg az erdőben faszén égetéssel foglalatoskodó szegény kovácsnak. Ez a monda a belgiumi Ličge 1200 körüli régi krónikáiban módosult. Itt ugyanis a szegény kovácsnak angyal adta azt a tanácsot, hogy a szomszédos Publemont nevű hegyen ásson s a szenet ott csakugyan meg is találta. A kovács neve Hullos volt s az általa megtalált égő kőzetet róla nevezték el houille-nak, ami a kőszén francia neve.

A kőszenet a rómaiak és írások szerint a Kínaiak is tüzelésre használták, ugyanis a reggelig parázslott és olcsóbb volt, mint a fa. A szaporodó népesség miatt több erdő is kipusztult és emiatt kezdték el kezdetlegesen a szénbányászatot. Nem ismerték a szenet Egyiptomban, Főníciában, Palesztínában, hiszen itt nincsenek széntelepek.

Ennek dacára azonban nem használták, mert szénbányászás nyomait nem találjuk náluk. A legrégibb biztosabb adatok a kőszén ismeretére a 12. századból maradtak reánk.

A kőszén növényi szerves anyagokat tartalmaz, mint a szén, oxigén, hidrogén, nitrogént, ként és foszfort. Emellett szervetlen ásványi anyagokat, mint agyagot, iszapot is tartalmaz.

A kőszenet kezdetben tüzelésre használták, de az ipari forradalom hatására vált igazán jelentőssé. Porából brikettet sajtolnak, ami ugyancsak tüzelőanyag. Vegyipari felhasználása a 20. századtól jellemző. 1200-1300 °C-on anaerób körülmények között lepárolva kokszot, kamragázt és kátrányt kapunk.

Környezetre a kőszén elégetése rossz hatással van, ugyanis a füstgáz legnagyobb része szén-dioxid, amely okolható a [globális felmelegedés]ért. Valamint a [savas eső] keletkezésében a nitrogén és a kén oxidjainak van nagy jelentősége, hiszen a légkörben gyorsan hidrolizálódik.

Magyarországi kõszénelõfordulások:

Mecsek hegység:
Hazánkban ez az egyetlen hely, ahol feketekőszén fordul elő. Pécs környékén a kőszéntelepes üledékes rétegsor vastagsága a 900 métert is elérheti és az 5 méternél vastagabb telepesk száma meghaladja a 170-et. A bányászat az 1700-as évek végén indult és 200 éven át működött. Veszélyes munkaterület volt a metánfelhalmozódás miatt. Főbb bányaközpontok: Pécs, Komló, Szászvár, Máza, Nagymányok.

Ajka:
A barnakőszén lelőhelye. Itt három telepcsoportban léteznek a kőszéntelepek. Az alsó telepcsoport tartalmazza a legjobb minőségű barnakőszenet, a középső telepcsoportban az ajkait nevű ásvány található, vagyis borostyánkő. gyengébb minőségű barnakőszenet a felső réteg tartalmazza. Ezeken a területeken magas volt az uránkoncentráció. 1980-as években a bányászat megszűnt.

Az ÉK-dunántúli eocén barnakõszén-terület:
Limnikus eredetű barnakõszén terület, jellemzõ rá a töréses szerkezet. A bányászat az 1700-as évek végén kezdõdött. A fõ központok Tatabánya, Dorog, Tokod, Balinka, Dudar Oroszlány, Nagyegyháza, Csordakút, Mány voltak (Mányban 2004 végén szûnt meg a bányászkodás). Az utóbbi három elõfordulásnál a kõszén közvetlenül alsóeocén bauxitra települ, így néhány vágatban mindkettõt fejtették. Az 1980-as évek elején zajlott "eocén program" keretében nagyszabású kutatás, bányafejlesztés és hasznosítási tervek születtek a kõszénvagyonra vonatkozóan. A bányászat azonban számos környezeti problémával járt együtt. A mélybányászat miatt a felszínen beszakadások, süllyedések keletkeztek. Mivel a bányászat rendkívül karsztvízveszélyes volt, intenzív szivattyúzást kellett végezni, ami a források kiapadásához, települések vízellátási nehézségeihez vezetett. A kõszéntelepek mennyisége és eloszlása sem igazolta a terveket. Mindezek miatt az 1990-es években a bányászat egyre inkább visszaszorult, ma már csak néhány kisebb bánya működik.

A nógrádi és borsodi barnakõszén-terület:
Az észak-magyarországi barnakõszén telepek az alsó-középsõ miocénben keletkeztek, limnikus jellegűek. A bányászat az 1800-as évek közepén kezdõdött, napjainkban már csak néhány, kisebb kapacitású bánya működik.

Brennbergbánya:
Alsómiocén korú barnakõszéntelepek a Soproni-hegység nyugati részén. A kõszéntelepes sorozat a paleozóos kristályos alaphegység lepusztult felszínére települ. Magyarország elsõ szénbányája ezen a területen mûködött, 1759-ben kezdték a termelést. Ma múzeum mutatja be az egykori bányászkodás körülményeit.

Várpalota, Hidas:
Várpalotán középsõmiocén korú [lignit] elõfordulás van. A bányászat az 1800-as évek második felében kezdõdött. Az 1960-as évektõl az inotai erõmű és alumíniumkohó használta az itt bányászott [lignit]et. Ugyancsak miocén korú [lignit]et bányásznak a Mecsek hegységben, Hidas közelében.

Mátra- és Bükkalja:
Pannon korú [lignit]. A terület a többi hazai kõszénlelõhelyhez viszonyítva kiemelkedõen nagy készletekkel rendelkezik. A becsült [lignit]vagyon több mint 3 milliárd tonna, míg az egyéb hazai elõfordulások készletei milliós nagyságrendűek voltak. A bányászat külszíni fejtéssel történik. A bányatérségeket folyamatosan vízteleníteni kell, mivel a talajvízszint a bányászat szintje fölött van. A bányászat központjai Gyöngyösvisonta és Bükkábrány. A bükkábrányi bányát 1985-ben nyitották meg. A pannon [lignit]ek gazdasági jelentõsége igen nagy, mivel jelenleg ezek az ország legolcsóbb energiaforrásai. A [lignit]bõl a gyöngyösvisontai hõerõmûben nyernek villamos energiát.

Szombathely-Torony:
A mátra- és bükkaljai [lignit]hez hasonlóan pannon korú [lignit]elõfordulás, mely Szombathelytõl nyugat felé, Ausztriába is áthúzódik. Szintén a Pannon-beltenger partszegélyi üledéke. Elõnye az elõzõ elõforduláshoz viszonyítva az, hogy a telepek nagy része a talajvízszint felett van, és vastagságuk nagyobb, illetve egyenletesebb, mint a mátra- és bükkaljai [lignit]eké. Külszíni bányászat Torony mellett folyt, az elõfordulás további bányászatra perspektivikus.