A nem elég légtömör szerkezeti elemeken keresztül meleg, nedves levegő áramolhat belülről kifelé. Ekkor a hideg szerkezeti elemeken jelentős párakicsapódás jöhet létre. Az építészeti károk nagy részét ez okozza. Segíteni ezen gondos, légtömör kivitelezéssel lehet.
A légtömörség nem az energiatudatos építészet hobbija, hanem egy kötelező szükségszerűség, ha a szerkezeti elemek átnedvesedését el akarjuk kerülni. A nem légtömör helyeken keresztül áramló levegő ugyanis nagyon sok nedvességet juttat magába az épületszerkezetbe.
Passzívházak légtömörségének az összehasonlítása a régi építésű házakkal és az EnEV kívánalmaival. Aki manapság épít, annak nagyon oda kéne figyelnie a légtömörségre - az utólagos javítás ugyanis nehéz és csak egy mindent átfogó felújítással lehetséges.
A részletek fontosak – döntő mindenekelőtt azonban, hogy az alapkoncepció helyes legyen! Egy épületburok akkor lehet csakugyan légtömör, ha a légtömör burok az egész fűtött légtérfogatot körülveszi, mégpedig megszakítások nélkül.
Légtömörségi koncepció:
1. Minden a külvilággal érintkező épületrésznél definiálni kell, hogy a rétegrend mely eleme veszi át a légtömítés szerepét (pl. egy tetőszerkezetnél az OSB-lap, egy falazott falnál a belső vakolat, a pince és a földszint között a betonfödém, stb.). Ezen légtömör rétegnek az elhelyezkedése piros vonallal kerül berajzolásra az alap-, illetve metszeti rajzra. A fűtött légtérfogatot teljes egészében körül kell zárni légtömör réteggel.
2. Második lépésben azt kell megtervezni, hogy a légtömör rétegek, találkozásuk mentén hogyan lesznek tartósan légtömören összekötve. Fontos: nem elég pl. az ablakkeretet a falhoz "hozzákötni" (a falazat ugyanis nem légtömör!). A keretet sokkal inkább a fal légtömör rétegével, pl. a belső vakolattal kell tartósan, légtömören összekötni; pl. egy vakolható ragasztószalaggal vagy egy bepucolható léccel.
3. A harmadik lépésben az esetlegesen szükséges áttöréseket kell megtervezni: elektromos vezetékeket és csöveket, melyek a pincefödémen áthatolnak, kültéri konnektorokat (!), stb. Ezen feladatokra ma már minősített és kipróbált megoldások léteznek.
A hőszigetelő anyagok általában NEM légtömörek. Ezért a légtömör burkot külön kell tervezni és létrehozni. A faépítészetben ehhez leginkább farostlemezeket használnak (az illesztéseknél ragasztva), a nehézépítésben elegendő egy összefüggő vakolat. Fontos, hogy a légtömör burok megszakítás nélkül készüljön. Pont a csatlakozásokat kell korrektül tervezni és gondosan kivitelezni.
A passzívház-építészek tisztában vannak a jó kapcsolódási csomópontok tervezésével. Gyártók megfelelő termékeket kínálnak a külső szerkezeti elemek kielégítő tömítéséhez.
Az épületek külső burkának minél légtömörebbnek kell lennie – ez nem csak a passzívházakra érvényes. Csak a burok légtömörségével lehet olyan építészeti károkat elkerülni, melyek a levegőáramban szállított vízgőzből erednek (lásd a bal oldali ábrát). A huzatos lakóhelyiségeket ma már a lakók egyébként sem fogadják el: Egy tényleges légtömör építési mód jobb kényelemérzethez vezet. Ezért a jó légtömörség az építészeti technika manapság általánosan érvényes szabályai szerint elvárt, és ez így rendjén is van. Egy kényelmes passzívház esetében ez méginkább érvényes.
A légtömörséget nem szabad a hőszigeteléssel összetéveszteni. Mindkét tulajdonság fontos az épületburok számára, de mindkettőt általában egymástól függetlenül kell elérni:
• Egy jól szigetelő építőanyag nem feltétlenül légtömör: pl. egy kókusszövet-szigetelésen, egy befújt cellulózszigetelésen vagy egy ásványgyapottáblán gond nélkül „át lehet fújni a levegőt”. Ezek az anyagok jó hőszigetelők, de nem légtömörek. Az egyedüli szigetelőanyag, ami egyidejűleg légtömörségi rétegként is alkalmazható, az az üveghab.
• Megfordítva: egy légtömör anyag nem feltétlenül jó hőszigetelő is egyben: pl. az alumíniumlemez tökéletesen légtömör, de hőszigetelő hatása gyakorlatilag nincsen.
A légtömörség egy fontos követelmény az energiatakarékos építészetnél, de nem a legfontosabb (pedig néhány populáris sajtócikkben néha annak tűntetik fel – a legfontosabb követelmény a jó hőszigetelés).
A légtömörséget nem szabad a diffúziós zártsággal összetéveszteni: egy olajpapír például légtömör, de diffúziósan nyitott. Egy általános belső vakolat (gipsz, mész-, cementvakolat vagy szálerősített agyagvakolat) is elegendően légtömör, mégis diffúziósan nyitott.
A részszellőzés elegendő légcserét tartósan nem tud biztosítani. A Németországban 1984 után épített házak már olyan légtömörek, hogy a részszellőzés a levegő megújulásához már nem elegendő. Az épített házak védelmének követelménye alapján ezek a házak azonban még nem eléggé légtömörek – még a Németországban épített új házak is inkább „kevéssé légtömörek” ezen követelmény megítélése alapján: az n50 résráták 4 és 10 h-1 közé estek. A huzattal és az építési károkkal kapcsolatos problémák így nem maradnak el. A németországi helyzetet a következő megállapítás találóan jellemzi:
Manapság az építészeti károk elkerülése szempontjából kevéssé, a kielégítő részszellőzés szempontjából pedig túlontúl légtömören építkezünk.
A 2001. 02. 01-én Németországban érvénybe lépett Energiamegtakarítási Rendelettel (Energieeinsparverordnung, röviden EnEV) először került egy jövőbeni épület számára egy célérték meghatározásra. Szellőztetőrendszer nélkül a nyomásteszt eredménye (n50-érték) a 3 h-1-et, lakásszellőztetéssel pedig az 1,5 h-1-et nem lépheti túl. Az alacsony energiaszintű házaknál szerzett tapasztalatokból következik, hogy érdemes minél jobb érték (azaz minél kisebb n50-érték) elérését célul kitűzni.
Passzívházaknál rendszeresen jobb értékek kerülnek elérésre: az n50 résráta passzívháznál nem lehet több mint 0,6 h-1. A gyakorlatban elért értékek rendszeresen 0,2 és 0,6 h-1 között vannak.
A légtömör építés nem az építési mód kérdése. Ezt mutatják a nehézszerkezetű, a faépítésű, a készházként épített, a héjelemtechnikájú és a fémvázas szerkezetű passzívházak megvalósult példái. Sören Peper a Passivhaus Institut munkatársa szisztematikus vizsgálatokkal alátámasztotta, hogy a 0,2 és 0,6 h-1 közé eső n50-értékek manapság körültekintő tervezés és lelkiismeretes kivitelezés mellett újraprodukálható módon elérhetők. Ehhez minden fontos csatlakozási ponthoz és áttöréshez léteznek kivitelezési részlettervek.
Elvek: fontos az „egy megszakítás nélkül tömör épületburok” elve, mely könnyen nyomon követhető a „piros vonal” módszerrel (vö. bal oldalon föntről a 3. ábra).
Döntő, hogy a légtömörség koncepciója hosszú távra tervezett legyen. Azt, hogy mely koncepciók teszik lehetővé a hosszú távra garantált légtömörséget, a Passivhaus Institut egy IEA kutatási projekt keretében megvizsgálta. A lényeges eredmények Sören Peper által készített rövid összefoglalóját ebben a cikkben találja (PDF, 1 MB, német).