Már 641 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés



A maghasadás során egy atommag két vagy több, közel ugyanakkora más magra bomlik szét. 1938-ban fedezte fel Otto Hahn, Fritz Strassmann (német), és Lise Meitner (osztrák). Otto Hahn 1944-ben kémiai Nobel-díjat is kapott érte.


A maghasadás önmagától is végbemehet (spontán maghasadás), és előidézheti az atommagba becsapódó részecske is. A folyamat során jelentkezhet gamma-, illetve neutronsugárzás is. Ezt többek közt az atomerőművekben használják ki, ahol szabályozott láncreakcióként megy végbe a maghasadás. Ezt az energiát használták ki a II. világháborúban.


Kötési energia jellemzi az atommagban az összetartó képességet, ezt az energiát a tömegdefektusból számíthatjuk ki. Tehát ez az energia, amivel kevesebb a kész mag, mint a [nukleon]?ok egyenkénti tömegeinek az összege, vagyis ennyi energiat kell közölni a maggal, hogy szétszedhessük nukleonokra. Az egy nukleonra jutó kötési energiát fajlagos kötési energiának nevezzük. A legnagyobb fajlagos energiával rendelkező elem a legstabilabb is. (ez a vas). Az energiaminimumra való törekvés értelmében az elemnek célszerű a legmagasabb fajlagos kötési energiát elérnie. Ezt kétféleképp teheti meg: hasad, vagy fúzionál (magfúzió).

 






Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Pókerpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági és pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár borkulturális tudástár pókerenciklopédia