Már 642 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!


Szócikk neve: Napkollektorok típusai
Verzió: 6  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2010-10-15 11:21:33
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

A nap az élet, a [napenergia] pedig a jövő energiaforrása: meleget, fényt és energiát kapunk tőle egész évben. A napkollektor egy olyan eszköz, amely közvetlenül vagy közvetve hasznosítja a napenergiát. Az energia napfény formájában áll rendelkezésünkre. A napfény egy [elektromágnes]es sugárzás infravörös (hosszú) és ultraibolya (rövid) hullámhosszon.


A napenergia használhatósága nagyban függ az időjárási viszonyoktól, valamint a napkollektor felületének helyétől és irányától. Két fő típus van: síkkollektoros és vákuumcsöves napkollektor. A síkkollektor nem más, mint egy hőabszorber anyag mögé berakott csőhálózat. Egyszeres üvegfedéssel készül. Felületének a Nap felé kell fordulnia. Ez az egyik legegyszerűbb felépítésű napkollektor. Kiforrott technológián alapszik, megbízható működésű. Az eladott napkollektorok közel 95% tartozik ebbe a kategóriába. Egyszerűségéből sok hátránya és előnye is adódik, beépíthető például tetőablakként, ami esztétikai szempontból előnyös, ugyanakkor meghibásodás esetén a hátrányai is nyilvánvalóvá válnak: rövidebb élettartamúak (kb. 15 év), valamint kisebb hatásfokúak.
 

A síkkollektorok nyáron magasabb hozamot produkálnak, mint vákuumcsöves társaik. Amikor az energiaigény nyáron nagyobb, például egyes szállodákban vagy hétvégi házakban, inkább ezeket alkalmazzuk. A választásnál tehát mindig vegyük figyelembe a kívánt használati módot.

 

 

A vákuumcsöves napkollektor több vákuumcsővel veszi fel a nap hőenergiáját. Az elnyelő lemezt egy olyan üvegcsőbe helyezik, melyből a levegőt már a gyártás során kiszivattyúzzák. Ezekből a csövekből állítják össze ezt követően a kollektormezőt. A vákuumcsöves kollektorok előnye a jó hőszigetelés, mert ezek a csövek sokkal jobban vezetik a hőt, mint például a rézcsövek, amelyekben valamilyen folyékony anyag van. Hátrányuk, hogy a napsugárzás nagyobb részét verik vissza, mint a síkkollektor.


A vákuumcsöves kollektorok hőszigetelése rendkívül jó, téli hozamuk is magas. A hőszigetelő anyag maga a vákuum, amely a korszerű típusoknál kettősfalú üvegcsőben, a két fal között található. Az elv gyakorlatilag azonos a háztartásokban régóta megtalálható termoszokéval. Jól használhatóak fűtésrásegítésre, de akár medencefűtésre is.

 


Vannak kifejezetten medencék meleg vízellátására kifejlesztett [napkollektorok] is, ezek abban különböznek a síkkollektoroktól, hogy nincs áteresztő védőburkolatuk, hanem közvetlenül a csőhálózat veszi fel a napenergiát.

 

A levegős napkollektorokban a napenergiát közvetlenül a levegő veszi fel, ezt a levegőt használják fel például a lakások fűtésére. Egy továbbfejlesztett változat a parabola félcsövekből álló napkollektor, amelyben a félcső fókuszpontjában lévő hőcserélő anyagot szállító cső található, ami sokkal nagyobb [hatásfok]kal veszi fel a nap energiáját az előbbieknél.

 

A leghatékonyabb napkollektor típus a parabolatányér napkollektor, ami több parabolatányérból áll. Ezek fókuszálják a nap fényét egy pontba, és itt veszi fel a napenergiát a kollektor. Az összetett napkollektor-rendszer közül kiemelkedő az „energiatorony”, ami sok tükörből áll. Ezek a tükrök követik a nap mozgását, és egy közös pontba fókuszálják a nap sugarait: oda, ahol az energiatorony felvevőpontja helyezkedik el. Az itt felvett hőt szállítja a hőcserélő közeg a kívánt helyre.

 

Egy másik összetett rendszer a „szolárpiramis”, ami egy piramis alakú épület a felületén síkkollektorokkal. Ezek a síkkollektorok hőcserélő anyagként levegőt használnak, ami egy turbinát hajt meg. Miután felmelegedett a turbina, elektromos áramot generál. Ilyen piramisok jelenleg Ausztráliában találhatóak és India szintén tervezi építésüket.
 


A nap az élet, a [napenergia] pedig a jövő energiaforrása: meleget, fényt és energiát kapunk tőle egész évben. A napkollektor egy olyan eszköz, amely közvetlenül vagy közvetve hasznosítja a napenergiát. Az energia napfény formájában áll rendelkezésünkre. A napfény egy [elektromágnes]es sugárzás infravörös (hosszú) és ultraibolya (rövid) hullámhosszon.


A [napenergia] használhatósága nagyban függ az időjárási viszonyoktól, valamint a napkollektor felületének helyétől és irányától. Két fő típus van: síkkollektoros és vákuumcsöves napkollektor. A síkkollektor nem más, mint egy hőabszorber anyag mögé berakott csőhálózat. Egyszeres üvegfedéssel készül. Felületének a Nap felé kell fordulnia. Ez az egyik legegyszerűbb felépítésű napkollektor. Kiforrott technológián alapszik, megbízható működésű. Az eladott [napkollektorok] közel 95% tartozik ebbe a kategóriába. Egyszerűségéből sok hátránya és előnye is adódik, beépíthető például tetőablakként, ami esztétikai szempontból előnyös, ugyanakkor meghibásodás esetén a hátrányai is nyilvánvalóvá válnak: rövidebb élettartamúak (kb. 15 év), valamint kisebb [hatásfok]úak.

A síkkollektorok nyáron magasabb hozamot produkálnak, mint vákuumcsöves társaik. Amikor az energiaigény nyáron nagyobb, például egyes szállodákban vagy hétvégi házakban, inkább ezeket alkalmazzuk. A választásnál tehát mindig vegyük figyelembe a kívánt használati módot.

 

A vákuumcsöves napkollektor több vákuumcsővel veszi fel a nap hőenergiáját. Az elnyelő lemezt egy olyan üvegcsőbe helyezik, melyből a levegőt már a gyártás során kiszivattyúzzák. Ezekből a csövekből állítják össze ezt követően a kollektormezőt. A vákuumcsöves kollektorok előnye a jó hőszigetelés, mert ezek a csövek sokkal jobban vezetik a hőt, mint például a rézcsövek, amelyekben valamilyen folyékony anyag van. Hátrányuk, hogy a napsugárzás nagyobb részét verik vissza, mint a síkkollektor.


A vákuumcsöves kollektorok hőszigetelése rendkívül jó, téli hozamuk is magas. A hőszigetelő anyag maga a vákuum, amely a korszerű típusoknál kettősfalú üvegcsőben, a két fal között található. Az elv gyakorlatilag azonos a háztartásokban régóta megtalálható termoszokéval. Jól használhatóak fűtésrásegítésre, de akár medencefűtésre is.


Vannak kifejezetten medencék meleg vízellátására kifejlesztett [napkollektorok] is, ezek abban különböznek a síkkollektoroktól, hogy nincs áteresztő védőburkolatuk, hanem közvetlenül a csőhálózat veszi fel a napenergiát.

 

A levegős napkollektorokban a napenergiát közvetlenül a levegő veszi fel, ezt a levegőt használják fel például a lakások fűtésére. Egy továbbfejlesztett változat a parabola félcsövekből álló napkollektor, amelyben a félcső fókuszpontjában lévő hőcserélő anyagot szállító cső található, ami sokkal nagyobb [hatásfok]kal veszi fel a nap energiáját az előbbieknél.

 

A leghatékonyabb napkollektor típus a parabolatányér napkollektor, ami több parabolatányérból áll. Ezek fókuszálják a nap fényét egy pontba, és itt veszi fel a napenergiát a kollektor. Az összetett napkollektor-rendszer közül kiemelkedő az „energiatorony”, ami sok tükörből áll. Ezek a tükrök követik a nap mozgását, és egy közös pontba fókuszálják a nap sugarait: oda, ahol az energiatorony felvevőpontja helyezkedik el. Az itt felvett hőt szállítja a hőcserélő közeg a kívánt helyre.

 

Egy másik összetett rendszer a „szolárpiramis”, ami egy piramis alakú épület a felületén síkkollektorokkal. Ezek a síkkollektorok hőcserélő anyagként levegőt használnak, ami egy turbinát hajt meg. Miután felmelegedett a turbina, elektromos áramot generál. Ilyen piramisok jelenleg Ausztráliában találhatóak és India szintén tervezi építésüket.







Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Szépségpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági, pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár mindent a borokról szépség, divat, smink