Nicolas Léonard Sadi Carnot (1796. június 1. – 1832. augusztus 24.)
francia fizikus, matematikus és mérnök
A párizsi születésű Carnot-t az „Elmélkedések a tűz mozgatója” (1824) című munkája tette leginkább híressé, melyben a hőerőgépeket vette górcső alá, és lefektette a termodinamika alapjait az úgynevezett „Carnot-ciklussal”.
Ő tekinthető a világ első termodinamikusának.
Carnot édesapja neves katonai vezető és híres fizikus volt, aki fiának a Sadi nevet egy perzsa költő, Saadi után adta. Unokatestvére a harmadik Francia Köztársaság elnöke volt.
16 évesen az École Polytechnique tanítványa lett, ahol hadimérnökséget tanult. Számos jelentős professzor tanította, olyanok, mint Joseph Gay-Lussac, Siméon Denis Poisson és André-Marie Ampere. Pár évig katonaként szolgált, majd Párizsba költözött, itt folytatta első ízben temodinamikai kutatásait.
1824-ben jelent meg első könyve a „Gondolatok a hő erejéről és a hő által működtetett gépekről”. Carnot elmélete az volt, hogy a vízeséssel párhuzamban állítva, a hő is anyagként folyik a melegebb helyről a hidegebb felé, miközben munkát szolgáltat veszteség nélkül.
A XIX. század végén Rudolf Diesel, amikor a később róla elnevezett motort tervezte, a Carnot-féle termodinamikai hatásfokot vette alapjául.
Carnot gyakran betegeskedett, 36 éves korában kolerában hunyt el. A kor szokásaihoz hűen minden személyes holmiját (kéziratait is) elégették, így örök titok marad, hogy mennyire ismerte meg a hő természetét, mennyit tudott meg folyamatairól és milyen közel jutott az entrópia fogalomköréhez.